Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

A zsidó-cionista mentőbizottság tevékenysége Budapest zsidó lakosságának megmentésére

Ezen túlmenően még arra is rákényszerült, mint a későbbiekből kitűnik, hogy a nemzetközi zsidó szervezetek fizetési szándékait megtiltsa. Becher előtt hamarosan nyilvánvalóvá vált tárgyalófelei üres ígérgetése és időhúzó taktikája, a hadi helyzet alakulása és saját életének a bebiztosítása miatt mégis fontosnak tartotta a Jointtal és a WRB-vel létrejött kapcsolatok fenntartását. Kasztner, aki a maradék magyar zsidóság védelmében sokkal több konkrétumot várt volna el a szövetségesek részéről, kezdetben értetlenül állt szemben azok magatartásával. A tárgyalásokról 1946ban készített jelentésében nem is győzi eléggé hangoztatni, hogy a nyugati szövetségesek szempontjából a zsidók kiirtásának ténye nem volt elsődleges fontosságú probléma, hanem csupán egy epizódnak tekintették a háborúval együttjáró szörnyűségek folyamatában. E keserű ténymegállapításához hozzáfűzte még, hogy az érintetteken kívül jóformán senki sem volt, akit ez az epizód különösebben érdekelt volna. A tárgyalások első fordulójának eredményeként a Bergen-Belsenben várakozó csoportból 318 üldözöttet a nácik kiengedtek Svájcba. 1944. augusztus 25-én Himmler, aki időközben megkapta Becher jelentését, Budapestre küldött táviratában hivatalosan is hozzájárult a deportálások leállításához. Elhatározásában minden bizonnyal közrejátszott Románia átállása és Horthy mind elutasítóbb magatartása a zsidókérdés német módra történő „megoldásával" szemben. Az auschwitzi elgazosítások leállítása és a krematóriumok lebontására vonatkozó, Becher által kilátásba helyezett parancsát, azonban csak két és fél hónappal később, 1944. november 16-án küldte meg a haláltáborba. Ekkorra már a szovjet csapatok megközelítették a többmillió ember elpusztításának színteréül szolgáló SS megsemmisítő tábort.

129 A svájci tárgyalások, bár a résztvevők ismerték partnereik szempontjait, folytatódtak. Több találkozót követően, Becher 1944. november 2-án utazott Svájcba, hogy a WRB ottani delegátusával, McCleílanddal, Roosevelt személyes küldöttével tanácskozzék. A megbeszélések a magyar történelemből ismert St. Gallen városka Walhalla nevű szállodájában kezdődtek meg. Becher, aki amerikai közbenjárásrajutott svájci vízumhoz, a helyzetről tájékoztatást tartott. Előadásából a résztvevők tudomást szerezhettek a szlovákiai felkelés leverését követően újrakezdett deportálásokról és arról a döntésről, amelyet katonai indokokra tekintettel hoztak, a munkaképes budapesti zsidó férfiak és nők németországi munkavégzésre történő igénybevételéről. A döntést azzal indokolta, hogy a német nőket és fiatalokat is hasonló munkálatok végzésére rendelték ki. Himmler felhatalmazása alapján kö81