Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)
A zsidó-cionista mentőbizottság tevékenysége Budapest zsidó lakosságának megmentésére
zölte még, hogy a Bergen-Belsen-i transzporton kívül, megegyezés esetén hajlandók más zsidó csoportok kiutazását is engedélyezni. Kilátásba helyezte, amennyiben az általuk megjelölt áruféleségeket haladéktalanul megkapják, úgy a birodalomban fogva tartott zsidók egyes kategóriáit hajlandók kiváltságos külföldiekként vagy hadifogolyként kezelni. A megbeszélések november 3-án a Zürich-i Savoy szállóban folytatódtak. McClelland és Becher a késő esti órákban inkognitóban jelentek meg. A quékervezető McClellandról, aki Roosevelt elnök személyes megbízottjaként szerepelt, máig sem derült ki, hogy hivatalosan, avagy csupán Saly Mayer kérésére, saját elhatározásából vett részt a találkozón. Kasztnerhez, amerikai diplomataként 1946ban intézett hivatalos, bizalmas leveleiből az tűnik ki, hogy a tárgyalásokról valamennyi szövetséges hadviselő fél állandó tájékoztatást kapott. McClelland a megbeszélésen elitélte a náci államgépezet hidegvérrel elkövetett tömeggyilkosságait. Becher ismét a szőnyegbombázások során odaveszett német polgári áldozatok millióit emlegette. A WRB-megbízott a polgári személyeknek életének megkíméléséről beszélve leszögezte, hogy e tekintetben a német birodalom fennhatósága alatt lévő valamennyi népet érti, függetlenül attól, hogy az „uralkodó fajhoz" tartoznak-e vagy sem. A kétórás eszmecsere befejezéseként az amerikai megbízott rátért néhány konkrétumra is: „Azért vagyok jelen, hogy segítsek s e célból előmozdítom a 20 millió svájci frankos váltságdíj itteni letétbe helyezésének kérdését. A Joint biztosítja az összeget, de az ellentételként beszerzendő árúkat a német megbízottaknak kell előteremteniük. Az árukivitelt a svájci kormánynak kell engedélyezni, de amennyiben a német ellenszolgáltatások bekövetkeznek, hajlandó vagyok közbenjárni a kiviteli engedélyek megszerzése érdekében." A szövetséges tárgyalófelek bejelentésének legalizálása szempontjából különösen fontos volt az a távirat, amelyet McClelland mutatott be az akkori amerikai külügyminiszter, Cordell Hull aláírásával. A táviratban a külügyminisztérium engedélyezte, hogy a Joint 5 millió dollárt svájci zárolt számlára átutalhasson. Ez az összeg átszámítva az SS által a budapesti zsidók megkíméléséért követelt 21 millió svájci franknak felelt meg. A pénzösszeg átutalása és svájci banknál történő letétbe helyezése még nem jelentette a németek részére történő átadást. Azok az áruféleségek, amelyekre a németeknek a háború folytatásához lett volna égető szükségük, Svájcban sem voltak számukra megvásárolhatók. Becher megígérte az amerikai kívánságok Himmler részére történő továbbítását. Kifejezte reményét azoknak a Reichsführer SS részéről történő akceptálására. 82
