Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

A zsidó-cionista mentőbizottság tevékenysége Budapest zsidó lakosságának megmentésére

az ennek értékében a semleges országokból beszerzendő áruféleségek a fontosak. Az SS emberkereskedelme és zsarolásai, a Brand misszió kudarca után is, változó szereplőkkel és más módon tovább folytatódtak. A vagyonától a Sztójay-kormány zsidóellenes rendelkezései alapján megfosztott magyar zsidóság már nem volt képes a nagyösszegű pénzkövetelés teljesítésére, ezért Kasztner a nemzetközi zsidó szervezetek segítségét kérte. Az SS azon hiedelmének alátámasztására, hogy Kasztnerék a „világzsidóság" képviseletében folytatják velük a megbeszéléseket, különben is szükségessé vált a tárgyalások semleges országban, más zsidó szervezetek képviselőinek bekapcsolásával „magasabb szintre" emelésével való folytatása. A Joint amerikai állampolgárságú európai igazgatója nem kapott engedélyt a németekkel való tárgyalásra, de Saly Mayer svájci bankár, a Joint svájci elnöke, hajlandónak mutatkozott az SS képviselőjével, Becherrel, találkozni.

125 Első alkalommal 1944. augusztus 21-én tárgyaltak Kasztner részvételével, a korábbi osztrák-svájci határt képező Rajna-csatorna, Höchst és St. Margarethen kisvárosokat összekötő hídján. A megbeszélés, székeken ülve, a két ország határvonala fölött zajlott le.

126 Becher előadta, hogy Himmler felhatalmazásával tárgyal a „szövetségesek és a világzsidóság" képviselőivel a zsidóság sorsát érintő valamennyi kérdésről. Anyagi ellentételezések nyújtása esetén hajlandó a zsidók életének megkímélése és sorsának könnyítése érdekében előzetes megállapodásokat is kötni. Elsőként a magyar zsidóság sorsáról kell tárgyalni, jelentette ki, mert már a budapesti zsidóság deportálásáról is döntés született; mégis, további sorsuk attól függ, milyen áldozatot hajlandók értük hozni a szövetségesek és a nemzetközi zsidó szervezetek. Közölte, hogy nem pénzről, hanem hadifontosságú árúk szállításáról lehet szó. A humanitárius szempontok érvényesítését elvetette és utalt az amerikai szőnyegbombázások többmilliónyi német polgári áldozatára. Mayer közölte, hogy hajlandó az illetékes fórumokkal az elhangzottakat illetően kapcsolatba lépni, de a további tárgyalások feltétele, hogy megszűnik a zsidók gázzal történő elpusztítása. Mayer, majd a tárgyalásokba később bekapcsolódó amerikai WRB delegátus, McClelland tárgyalási taktikája arra irányult, hogy a budapesti zsidók sorsára vonatkozó konkrét megállapodások helyett a nácik uralma alatt álló területeken még megmaradt valamennyi zsidó sorsának enyhítését érjék el. Az általános célkitűzés keretében, konkrét ellenszolgáltatások kilátásba helyezésével, de a tényleges teljesítés soha végre nem hajtásának szándékával, a németeket minél nagyobb engedményekre kívánták rávenni. Kétségtelen, hogy a gyanakvó és nélkülözhetetlen szovjet szövetséges miatt az amerikai fél nem is helyezkedhetett más álláspontra. 80