Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Szálai Pál és Raoul Wallenberg közös mentőakciói (1944. december 27.-1945. január 12.)

őrfőkapitány segédtisztjének (és unokaöccsének) Gyulay Gyula rendőrszázadosnak és 200 főnyi jól felfegyverzett riadóautós különítményének a kíséretében érkezett meg a Ferenc körúti nyilasházhoz, miután előzőleg hiába keresték az elhurcoltakat a Mária Valéria laktanyában. Szálai szemére vetette a nyilas pártszolgálatosoknak, hogy hurcolhattak el a svéd követség védelme alatt álló embereket, amikor a svéd követség élelmezi a magyar menekülteket és védi a magyar hadifoglyokat és polgári személyeket az ellenséges országokban.

78 Az elhurcolást végrehajtó nyilasok Nidosi parancsára hivatkoztak, de Szálai különféle nyilas kormányhatározatokra utalással határozottan fellépve, s nem utolsó sorban a géppisztolyos, kézigránátos rendőrökre tekintettel, elérte, hogy nemcsak a 166 elhurcoltat, hanem egy a pincében lévő elfogott zsidó nőt is kiszabadíthatta. A feszült helyzetben arra már nem volt lehetősége, mint például egyes Erzsébet körúti kiürített házak lakóinak esetében tette, hogy az elrablott értékeiket visszaadassa. Az egész sikeres akcióra csupán úgy kerülhetett sor, hogy Nidosit nem találták telefonközelben az újabb utasítást kérő IX. kerületi pártszolgálatosok. Szálai rendőrei közrefogva a kiszabadítottakat, gyors tempóban kisérték vissza őket az Üllői úti házba, ahol Szálai elegendő rendőrt hagyott hátra biztonságosabb őrzésükre. A kiszabadítottak között volt a német politikai rendőrség által keresett Stöckler Lajos, a Zsidó Tanács elnöke és hattagú családja, akik Szálai felhívására és Wallenberg segítsége alapján kaptak helyet január 5-én a svéd védett házban, továbbá dr. Hegedűs, a Wallenberg-féle mentőakció egyik vezető személyiségének családja is. A kiélezetten veszélyes helyzetre mi sem volt jellemzőbb, mint az, hogy a nem kis erősségű rendőrkíséret ellenére Szálai személyesen kérlelte a kimenteiteket a minél gyorsabb haladásra. „Nem vettek el semmit, csak sietni-sietni, vissza sem nézni!" — buzdította a menetet. Szálai 1948. évi igazolási tárgyalásán a bizottsági elnöknő, aki 1951-ben a Sédey ellen halálos ítélettel végződött bírósági tárgyalás ülnöke is volt, ekkor szemére vetette Szálainak, hogy nem gondoskodott az elrablott értékek visszaszolgáltatásáról.

79 Nidosi, amikor értesült a történtekről, szemrehányást tett Szálainak, hogy ismét túllépte hatáskörét, de a gyorsan romló katonai helyzet miatt, már nem hozott ellene halálos ítéletet, mint azt korábban Rettmann Kurt tette.

80 Jóval nehezebbnek bizonyult a tűzharcot követően a nyilasok fogságába került őrszázadbeli honvédek kiszabadítása a Városház utcai nyilasházból. Bakos főhadnagy, az őrszázad parancsnoka, fegyveres kisérettel, felkereste Nidosit s nagy veszekedés után sikerült az elfogott honvédek kiszabadítása. Nidosi szemére vetette Bakosnak, hogy az őr61