Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Szálai Pál és Raoul Wallenberg közös mentőakciói (1944. december 27.-1945. január 12.)

század és a katonai rendőrség a védett házakhoz kirendelt egységei nem az ott megbújt zsidók szökését akadályozza meg, hanem a velük kapcsolatos nyilas rendszabályok keresztülvitelét gátolja. Másnap Nidosi megjelent a városparancsnokságon s a szököttek és bujkálok felkoncolását rendelte el, majd az összegyűjtött katonáknak a német felmentő seregek előrenyomulásáról és a „csodafegyverek" közeljövőben esedékes bevetéséről beszélt. Közölte, hogy másnap, 1945. január 9-én „rendcsinálás" céljából újból felkeresi a városparancsnokságot. A nyílt fenyegetések hatására Csipkés ezredes, a korábban végrehajtott razziáiról és kíméletlen bevonultatásairól hírhedtté vált parancsnok közölte Bakossal és Szilágyi alezredes katonai rendőrségi parancsnokkal, hogy nem tudja a továbbiakban fedezni a követségi védelem alatt álló épületek őrzését szolgáló tevékenységüket. E közlés nyomán nevezettek és a vezetésük alatt álló alakulatok tagjainak zöme illegalitásba vonult. A külföldi védettségű házak lakói és a menleveles zsidók, meg a bujkálok elleni, a körülzárt Budapesten egyre fokozódó nyilas terrorakciók mögött egyértelműen Nidosi és Rettmann álltak. Az ő parancsaikra támadtak rá a katonai helyzet romlásával egyre inkább vérengzővé vált nyilaskeresztesek. A nagy gettóba zárt szegényebb zsidókat inkább egyes csellengő nyilas- és más rablócsoportok, meg kóborló SS katonák egyéni akciói érintették, melyek kevesebb áldozatot is követeltek. A nagy gettóban inkább az éhezés, a betegségek, az összezsúfoltság meg a kilátástalanság szedtek áldozatokat. Többen vesztették életüket a bombázások, a belövések, az állandó aknazápor és az alacsonyan támadó csatarepülőgépek fedélzeti fegyverekkel történő támadásai következtében. Az 1944. december 10-e óta magas deszkapalánkkal körülzárt szűk területre összezsúfolt emberek szegényes értékeiket és más ingóságaikat már korábban elvesztették. Személyes jellegű értéktárgyaikat, pénzüket, csekély élelmiszer-tartalékaikat az összeköltöztetés során végrehajtott motozásokat követően, meg a gettóba kisérés során a nyilasok kíméletlenül elrabolták. A nemzetközi gettóba és a védett épületekbe zömében a jobb módú fővárosi zsidóság jutott be, akinek a kifosztásától a nyilasok még jelentős zsákmányt reméltek. A védett házak lakóinak megmentésére irányuló Szálai-Wallenberg akciók csak felemás eredménnyel jártak. A nemzetközi gettó megvédésére irányuló erőfeszítéseik jóval sikeresebbnek értékelhetők. A Szálasi-féle zsidóügyi irányelvek közzététele után, 1944. november 10-e körül kezdődött meg a külföldi védettségű fővárosi üldözöttek összeköltöztetése a Szent István park-Pozsonyi út körzetében lévő előzetesen kijelölt sárga csillagos házakba. Ezek korábbi lakóit a nyilasok a későbbi 62