Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Bevezető

Bevezető Az európai zsidóság tömeges elpusztításának éveiben Magyarország a nácik és követőik rémuralma és a borzalmak tengere közepette biztonságos szigetnek tűnt a hazai és az idemenekült zsidóság előtt. Sőt, ahogy a háború menete mindinkább a náci birodalom vereségének irányába fordult, úgy vált egyre erősebbé a remény, hogy az ország zsidósága, együtt az idemenekült üldözöttekkel, elkerüli az elpusztítást és túlélik a vészkorszakot. Az illúziók azonban hamisnak bizonyulva rövidesen a visszájukra fordultak. Magyarország a II. világháború vége előtt egy évvel elvesztette a földrajzi értelemben sem reálisnak tekinthető biztonságos szigetkép látszatát, amelyet uralkodó köreinek a háborúvesztés felelőssége elől menekülni vágyó és uralmi rendszerük átmentését célzó felemás politizálása alakított ki. Az 1944. március 19-én bekövetkezett német-náci megszállás a maga katonai erőfölényének brutális bevetésével felszámolta az önálló magyar politikai vonalvezetés lehetőségét. Az ország német megszállása tragikus fordulatot jelentett a hazai zsidóság életbemaradása és Magyarországjövő sorsának alakulása szempontjából egyaránt. Magyarország német megszállásával kapcsolatban Goebbels feljegyezte naplójában Hitler indokait: „A Führernek semmi kedve hagyni, hogy a magyar helyzet éppúgy kiéleződjék, mint a finn... Le akarja mondatni és tartóztatni a magyar kormányt, Horthyt őrizetbe venni... A magyarországi államcsíny a hadsereg lefegyverzésével kezdődne... akkor megoldhatjuk elsősorban a budapesti zsidóság kérdését. Addig ugyanis, amíg a zsidók Budapesten vannak, nincs mit kezdenünk a várossal, az országgal sem..." Hitleren kívül más náci vezetők is az ország megszállásával összefüggésben nagy fontosságot tulajdonítottak a zsidókérdés megoldásának. Speer, volt fegyverkezési miniszter jegyezte fel visszaemlékezéseiben, Gőringnek már a nürnbergi börtönudvarban egy, a magyar zsidóság túlélőiről szóló hírrel kapcsolatos megnyilvánulását: ,,... hidegen így szólt — Szóval még mindig van belőlük? Azt hittem, mindet elintéztük. Valaki most se engedelmeskedett." 1944. márciusának kezdetén Heinrich Himmler birodalmi SS vezető, a zsidóellenes rendszabályok főinkvizítorának utasítására Adolf Eichmann SS alezredes, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal zsidó ügyosztályának vezetője, aki 1938 óta vezető szerepet töltött be az európai zsidóság felszámolására irányuló náci tervek végre5