Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Szálai Pál tevékenysége a budapesti rendőr-főkapitányságon (1944. november 23.-1944. december 25.)

tosok által elkövetett gyilkosságokat kifogásolták. Szálai a régi rendőrségi vezetőket biztatta, hogy tartsanak ki a törvény és a rend védelme mellett. Néhány napos főkapitány sági működését követően kialakult benne a kép a rendőrségről s annak nyíltan is hangot adott egy értekezleten, mondván, a magyar rendőrség minden világnézeti felfogás nélkül, szinte szolgai jellegű fegyelmi rendben, de — és ezt pozitívumként adta elő — a jog és a törvény alapján állva látja el a feladatait. Felhívta a rendőrség eljáró közegeit, hogy a jövőben is minden törvényellenes cselekedetet akadályozzanak meg, illetve járjanak el a megtörtént bűnesetek résztvevőivel szemben. Szondy Lajos detektívfőnök és Bozzay Gyula bűnügyi osztályvezető ösztönzésére, barátja, Szabó Károly sürgetésére több ízben eljárt dr. Gera Józsefnél, a fegyveres pártszolgálat vezetőjénél, akit egyébként Wallenberg is több ízben és nem mindig eredmény nélkül megkeresett, erőteljesebb fellépést kérve a nyilas pártszolgálatosok kilengései ellen, melyek nyomán az 1944. október 15-e utáni Budapest utcáin és terein a reggeli órákban egyre nagyobb számban hevertek a meggyilkolt áldozatok holttestei. Gera József, akit a Szálasi perben mint vezető nyilas személyiséget halálra ítéltek, az utolsó szó jogán előadta, hogy ő a fegyveres páltszolgálatot terhes örökségként vette át s mindent megtett kilengéseik ellen. „Értekezleteket tartottam, meghívtam a rendőrség vezetőit, a közrendészeti osztály vezetőit, mindent elkövettem saját hatáskörömben, hogy véget vessek ezeknek a kilengéseknek." Az egyik, november végén Szálai kezdeményezésére az Andrássy út 60. alatti nyilasházban megtartott pártértekezleten a rendőrségi vezetőkön kívül résztvett Gera József, Tóth Béla őrnagy főkerület-vezető, Rettmann Kurt a főkerület zsidótlanítási osztályának vezetője és 49 nagybudapesti nyilas pártszervezeti és kerületvezető. Gera előadta, hogy nem szabad a deportálásokat és gettóba történő elhelyezést egyéni akciókkal, gyilkosságokkal megzavarni. A rendőrség egyes alacsony abb rangú vezetői is felszólaltak, hangoztatva, hogy munkájuk teljesen felesleges és felborul a jogrend, ha a pártszolgálatosok által elkövetett rémtettek nem szűnnek meg. Úgy tűnt, végül eléri célját az értekezlet, amikor felállt Hódosy Pál, a rendőrség nyilasok által kinevezett főfelügyelője és kijelentette: ő nem ellenzi az egyéni akciókat, amelyek radikálisan csökkentik a zsidók számát, csak a módszert tartja hibásnak. Nem szabad a holttesteket az utcán hagyni, vagy szemétládákba gyömöszölni, hanem el kell azokat tüntetni. Hódosy felszólalását a nyilas kerületvezetők lelkesen megtapsolták. Nagyon is valószínűnek látszik, hogy a nyilas rendőrfőparancsnok állásfoglalása nyomán sokszorozódott meg a Duna-parti 32