Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Szálai Pál a Budapest Észak Választókerület munkarend vezetője (1944. október 16-1944. november 22.)

ott ahol lehet."

1 Amikor ez a beszélgetés lezajlott, Szabó Károly még nem állt kapcsolatban Raoul Wallenberggel. Mi itt a valóság, s mi a legenda? Mennyiben változott meg Szálai, aki 1944 nyarán kötött házassága után bebútorozott s a csillagos házakba történő „előgettósítás" nyomán megürült, a lakáshivatal által kiutalt, VII. Dohány u. 86-ban lévő egyik zsidó lakásba költözött? Az Ember Máriának nyilatkozó özv. Szabó Károlyné szerint férje a következőket mondta Szálainak: ,,Ha nem akarod, hogy felakaszszanak Szálasival együtt, akkor most segítened kell." És Szálai azonnal ráállt."" Kétségtelen, hogy Szálai újból felfelé ívelő pártkarrierje s belső lelki-tudati fejlődése között ekkorra már bizonyos ellentét alakulhatott ki. Éppen későbbi munkarendvezetői ténykedéseinek felemássága tükrözi kettős tudatát, vívódását a hatalomból fakadó kedvezmények, anyagi jólét és a társadalmi előrelépés csábításai, valamint a cserkészeti hagyományokon felnőtt, tisztességes keresztény ember lelkiismeretének tiltó parancsai között. Szálai újsütetű pártbeosztásában 1944. október 17-től az észak-pesti kerületvezető Auguszt József építőmester, építési vállalkozó titkára lett. E minőségében résztvett egy sor VI. és VII. kerületi lakóház „zsidótalanításában". Pozitív szerepet játszott az Erzsébet körút 14., 15-22, 38. és 52. sz. alatti házak lakóinak vonatkozásában. Megtudva, hogy Ferenczy csendőr alezredes német katonai alakulatok részére a fenti házak kiürítését rendelte el, 3 nappal a kiköltöztetés időpontja előtt közölte a lakókkal az elköltözés időpontját, lehetőséget adva számukra értékeik mentésére. Az Erzsébet krt. 38. sz. ház négy lakója 1948-ban a népügyészség részére hitelesített nyilatkozatot tett, hogy Szálai 1944 október végén megakadályozta a ház kiürítését s amikor a zsidó lakosság közrefogta és sírva kérte, hogy mondja meg a nevét, még arra sem volt hajlandó, azzal az indoklással, hogy sok más emberen is segítenie kell. Az Erzsébet kit. 52. sz-ú ház öt lakója 1948-ban ugyancsak a népügyészség részére adott hiteles nyilatkozatban igazolta: ,,1944. október 15-én a csendőrök és németek elhurcoltak lakásainkról, majd egy-két nap múlva hazatértünk, akkor lakásainkat a Nyilaskeresztes Párt VII. ker. szervezete kifosztotta. Megjelent a házban Szálai Pál úr, akinek elpanaszoltuk, hogy még ágyneműnk sincs... megígérte, hogy valamilyen formában segítségünkre lesz. Még aznap délután visszajött, megszerezvén a Nyilas Párt raktárainak kulcsőrzőjét, kocsifuvart segített fogadni a részünkre, gondoskodott arról is, hogy a fuvarosok ki ne használhassák kényszerű helyzetünket, csak a maximált árat engedte a fuvarosoknak fel26