Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Szálai Pál a Budapest Észak Választókerület munkarend vezetője (1944. október 16-1944. november 22.)

venni. Elkísért bennünket a Nyilas Párt raktáraiba, ahol saját magunk válogathattuk ki holmijainkat. Mindezért semmilyen ellenszolgáltatást nem fogadott el."

29 Az ugyanabban a házban lévő fűzőkereskedés tulajdonosa, Gerő Márkus nyilatkozata szerint Szálai Pál 1944. október 20-a körül „Visszaszerezte az életfenntartásomhoz szükséges orvosi műszert, elősegítette, hogy a Sztójay kormány által zár alá vett üzlethelyiségemet kinyithassam, értékeimet, pénzemet magamhoz vehessem. Amikor azért pénzt ajánlottam fel, visszautasította, hogy ő csak a kötelességét teljesítette." A Rottenbiller u. 35. sz-ú ház lakóinak, amikor Auguszt József a ház kiürítését végezte, a belügyminiszteri kijárási tilalom ellenére, a nála lévő választókerületi nyilas pecsét felhasználásával 24-48 órás időtartamra szóló szabad közlekedési igazolványokat állított ki. Más lakóknak már a ház kiürítését követően, de a lakások kifosztását megelőzően 2 órás érvényességű belépési engedélyt állított ki, amelynek alapján lehetővé vált több bőröndben a legfontosabb értéktárgyak megmentése. Visszaemlékezései szerint munkarendvezetői minőségében sikerült a kiürített házakból több beteget a kórházakba juttatni, két Dohány utcai házban az elrablott ékszereket visszaadatni a kirabolt üldözötteknek. Tevékenysége másik oldala volt, hogy a Rottenbiller u. 38. sz. alatti házban lévő kiürített zsidó lakásokból általa aláírt szolgálati jegyek alapján nyilasok, menekültek és kibombázottak bútorokat és más lakáshasználati cikkeket szabadon elvihettek. Később úgy védekezett, hogy a házmestereknél fellelt szolgálati jegyek alapján sok üldözött részben visszaszerezhette elrablott holmiját. Mint 1946. március 6-i rendőrségi kihallgatása során védelmére előadta, minden törekvése arra irányult, hogy az akkor legjobban üldözött zsidó rétegen segítsen és a párt esetleges gyanújának elterelése céljából adta el a lakberendezési tárgyakat. S itt derül fény Szálai tevékenységének árnyoldalára is. Mert nemcsak szolgálati jegyeire vihettek el ingyen holmikat a zsidó lakásokból, hanem két személynek, akik ismerősei voltak, készpénzért adott el bútorokat azzal, hogy ő a pénzt a nyilaspárt központi pénztárába fizeti majd be. Egy szűcsmester, akinek 1944 őszén lakását üresen átadta, — mert ő visszaköltözött édesanyja Rákóczi úti lakásába — 15 ezer pengőt fizetett neki. Egy szén- és fakereskedő ismerősének, mert leánya akkor ment férjhez, 16 ezer pengőért egy szoba berendezéséhez elegendő bútort adott el, amit az hozományként továbbadott leányának. Szálai később nem tudta igazolni az ismerőseitől felvett pénz befizetését a nyilaspárt pénztárába. Munkarend vezetői minőségében elkövetett fenti cselekedetei csak részben kerültek elő népbírósági tárgyalásán. 1949-ben amikor az Államvédelmi Hatóság 27