Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)
A Holocaust történeti művek Szálai Pál szerepéről
A Holocaust történeti művek Szálai Pál szerepéről 1994. január 16-án Los Angelesben hosszas szenvedés után, 79 éves korában elhunyt Paul Sterling (Szálai), aki magyar emigránsként 1956 óta élt az Egyesült Államokban. Halála idehaza visszhang nélkül maradt, és épp oly szűk körben vált ismertté, mint az a titkos tevékenysége, amelyet 1944/45-ben nyilaspárti budapesti rendőr-főkapitánysági megbízottként — külföldi semleges diplomatákkal, Raoul Wallenberggel, Peter Zürcherrel, Ernst Vonrufssal és Giorgio Perlascával, „az olasz Wallenberggel" együttműködve — Budapest üldözött, a német nácik és magyar követőik által halálra szánt zsidó lakosainak megmentéséért folytatott. Szálai Pál embermentő tevékenysége a magyar Holocaust fővárosi rémségeinek utolsó hónapjaiban mindazonáltal nem maradt teljesen ismeretlen. Lévai Jenő, aki maga is az üldözöttek közé tartozott, az 1945-1948 között megjelent valamennyi kortársi krónikájában megemlékezett a budapesti nyilaskeresztes vezérkar tagjából zsidómentővé átváltozott Szálai tetteiről, sőt a korabeli sajtóban is jelentek meg riportok Szabó Károllyal és Perjési Ferenccel együtt végzett mentőtevékenységéről. 1948tól azonban mái" tilos volt Szálairól bármit is nyomtatásban közzétenni. Az Államvédelmi Hatóság leállította a Világ c. napilapban tervezett riportsorozatot és nem jelenhetett meg Stella Adorjánnal folytatott beszélgetései nyomán készült 140 oldal terjedelmű visszaemlékezése sem. Ezt követően csaknem négy évtizeden keresztül sem Szálai, sem más fővárosi embermentők tevékenységéről történelmi mű vagy egyáltalában nem, vagy csupán rövid utalás formájában emlékezhetett meg. A magyal- Holocausttal kapcsolatos mentőakciók témakörének már-már tabuként való kezelésében kétségtelenül közrejátszott az a kapcsolat, amely — nemcsak Szálai esetében, de szinte valamennyi más hazai mentőakció vonatkozásában is — Wallenberggel, a stockholmi építész-kereskedőből és a Roosevelt által életre hívott War Refuge Board (Háborús Menekültügyi Bizottság, WRB) megbízottjából, féléves érvényességi időtartamú diplomata útlevél segítségével kreált budapesti svéd követségi titkárral, fennállott. A Szovjetunió amely csaknem másfél évtizeden át szisztematikusan tagadta, hogy bármi köze lenne Wallenberg 1945 januárjában, Pest elfoglalását követően történt eltűnéséhez, 1957-ben beismerni kényszerült, hogy a szovjet állambiztonsági szervek által törvénytelenül lefogott fiatal svéd 1947-ben a Lefortovo börtönben szívroham következtében elhunyt. 4 Ember Mária 17
