Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Jegyzetek

133. Kasztner-jelentés i. m. 134. Holocaust Enciklopädia i. m. és Biss i. m. 135. A budapesti német követség részéről Feine követségi tanácsos támogatáson kívül, információkat is továbbított Carl Lutznak. 136. Himmler különbéke ajánlatairól: Heinrich Himmler, Kleinbürgerund Grossinkvisitor 156-174. p. In: Joachim C. Fest, Das Gesicht des Dritten Reiches. Profile einen totalitären Herrschaft. München, 1993. 516. p. Guido Knopp, Das Ende 1945. Der verdammte Krieg. Köln, 1995. 258. p. 137. Hitler, aki Kaltenbrunnemek az RSHA vezetőjének és Ribbentrop külügyminiszter jelentései alapján szerzett tudomást Himmlernek a világközvélemény előtt általános visszatetszést kiváltó emberkereskedelméről, halálbüntetés kilátásba helyezésével minden zsidó kiutaztatást megtiltott. Kasztner-jelentés és Biss i. m. 138. Kasztner, Biss és Hausner i. m. 139. Andreas Biss 1961-ben közzétett visszaemlékezései szerint Saly Mayer és McClelland csupán azért kapcsolódtak be az SS-el folytatott tárgyalásokba, hogy Himmlert megerősítsék a politikai jövőjét illető illúzióiban és hogy a magyar cionisták mentőtevékenységének a nemzetköziség látszatát adják. Szerinte e tárgyalások a nácik zsidóellenes terveinek meghiúsítására irányuló szellemi eszközökkel folytatott ellenállás egyik formáját valósították meg. A tárgyalások útján történő szembeszegüléses ellenállás viteléhez éppen annyi bátorságra volt szükség, mint a fegyveres harchoz. Szerinte a szembeszállásnak egyedül ez az útja volt járható, a nagy túlerő miatt eleve eredménytelennek bizonyuló fegyveres harc helyett. Úgy véli, hogy a zsidó milliók tragikus sorsának megörökítése mellett, egyidejűleg meg kell emlékezni a budapesti cionisták által kifejtett szellemi fegyverekkel folytatott ellenállásról is, melynek eredményeként az európai zsidóság utolsó százezrei megmenekültek a haláltól. A cionisták akcióikkal elősegítették és támogatták a zsidó nép fennmaradását és jövőjének építését szolgálták. (Biss i. m. 15-16. p.) 140. A magyarországi zsidóság emberveszteségeiről: Stark Tamás, Zsidóság a vészkorszakban és a felszabadulás után 1939-1955) Bp., 1995. 109. p. 141. Solymossy Szolgálati utasítását közli: Szita Szabolcs, A zsidók üldöztetése Budapesten 1944-1945. i. m. 142. Dr. Strache Gábor ügyvéd, a nyilas Lakásügyi Kormánybiztos a Solymossy ellen folytatott nyomozás során előadta, hogy 1944 november végétől a Mosonyi utcai rendőrségi laktanyában ülésezett a Solymossy vezette, 40-50 tagú, a gettó felállítását előkészítő és irányító bizottság. Az ő feladata volt a gettó területén lévő, kb. 3000, nem zsidók által lakott lakásból kb. 11 ezer személy kiköltöztetése. BM Ti V-26349. 169