Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Jegyzetek

143. A Belügyminiszter 3935/1944 BM. sz. rendeletét és a Vájna belügyminiszter által jóváhagyott gettó térképét a Budapesti Közlöny 1944. december 5-i sz-ban tették közzé, de már 1944. november 12-e óta folyamatosan költöztettek zsidó lakósokat a majdani gettó területén lévő sárgacsillagos házakba. 144. OL K 148. Belügyminisztérium iratai. 1200. iratcsomó. Szálasi Ferenc zsidóügyek intézésére kiadott Utasítás 3. pontja tartalmazza a pesti gettókkal kapcsolatos elvi iránymutatást. 145. Gelléri Miklós jelentése: Lévai Wallenberg i. m. 146. Ld. 142. sz. jegyzet. 147. A magyar zsidó vezetők 1942 óta kaptak jelentéseket a lengyel területeken folyó megsemmisítésekről. 1944 áprilisában jutott el Budapestre az Auschwitz jegyzőkönyv. Az Auschwitz jegyzőkönyvvel kapcsolatos budapesti fejleményekről: Szenes Sándor, Befejezetlen múlt. Bp., 1986. A Zsidó Tanács és Kasztner felelősségét a jegyzőkönyv elhallgatásáról: Sándor Szenes-Frank Baron, Von Ungarn nach Auschwitz. Die verschwiegene Warnung. Münster, 1994. 208. p. — Hausner: ítélet Jeruzsálemben (i. m. 481. p.) című művében idézi egy emigrációban lévő, felelős pozíciót betöltő magyar zsidó nyilatkozatát az Auschwitzban folyó emberirtásról érkező hírekkel kapcsolatban: „Ha tudom, mi az az Auschwitz, akkor nincs az a földi hatalom, amely belekényszerített volna abba a vonatba. De viszont nincs az a földi hatalom, amely elhitette volna velem, hogy létezik egy ilyen Auschwitz. Sőt, amikor már ott voltunk a táborban és érkezésünkkor egy lengyel zsidó a magas kéményekre mutatott, mondván, hogy nemsokára rajtuk keresztül távozunk a földi létből, biztos voltam benne, hogy az az ember elmebajos. Senki sem hitt volna a figyelmeztetésnek akkor sem, ha Kasztner valóban tájékoztatja az embereket." Az Auschwitz jegyzőkönyvet a Zsidó Tanács valamennyi tagja megkapta és ismerte. Néhány 1945-ben készült nyomozati jegyzőkönyv szerint a nagyobb vidéki gettókba érkező budapesti zsidó tanácsi kiküldöttek igyekeztek megnyugtatni a sorsuk alakulása miatt aggódókat, majd sietve külföldre mentették családjukat. (BM Ti V-129355 a-c.) A Zsidó Tanácsok szerepéről többeket felháborító értékítéletet fogalmazott meg Lévai Jenő egy képes hetilap számára összeállított riportsorozatban. Lévai szerint. „Kétségtelen hatásosabb lett volna minden intézkedés szabotálása és a nyílt ellenállás, Budapesten is megismételni a varsói gettó hősies küzdelmét. Hatásosabb, de nyilván ugyanaz lett volna a szomorú eredmény: a budapesti zsidóság teljesen elpusztult volna, mint a varsói gettó hősi népe. így azonban nem termett legenda, nem született hősi eposz, de megmaradt a budapesti zsidóság mintegy 60%-a. S ebben része van kétségtelenül a különböző Zsidó Tanácsok erőfeszítéseinek, mentési munkájának." (Képes Figyelő, 1946. március 3.) Kasztner jelentése szerint: „Naivul azt hittük, hogy a szövetségesek és a semlegesek információhiány miatt hallgatnak és elég lesz a világ lelkiismeretére apellálni a tömegmészárlás leállítása céljából... Rá kellett ébrednünk, hogy a szövet170