Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)
Szálai Pál egyéves fogsága az 1953/54. évi koncepciós zsidó-cionistaellenes vizsgálati eljárásban
Szálai Pál egyéves fogsága az 1953/54. évi koncepciós zsidó-cionistaellenes vizsgálati eljárásban Sztálin 1952-ben, élete alkonyán, beteges bizalmatlanságától és alig titkolt antiszemitizmusától vezettetve, vizsgálatot kezdeményezett a szovjet titkosrendőrség bekapcsolásával a Kreml zsidó orvosai ellen, megvádolva őket azzal, hogy cionista és szovjetellenes beállítottságuk következtében, tudatosan hibás gyógymódokat alkalmazva, több neves szovjet politikus és író, egyebek között Maxim Gorkij korai halálát nemcsak elősegítették, hanem egyenesen meg is gyilkolták őket. A Sztálin kegyenceként ismert Berija által irányított vizsgálat során számos bűnös zsidó orvost lepleztek le és állítottak „bíróság" elé, amely többükről nemcsak titkos cionista mivoltukat látta bebizonyítottnak, hanem az „imperialisták" javára végzett kémtevékenységben is elmarasztalta őket. A moszkvai orvosperek néven elhíresült eljárást, mint kötelező példát, egész sor cionista-zsidóellenes kémper megrendezése követte a szovjet csatlós országokban, így Magyarországon is. Rákosi Mátyás 1952 végén utasította az ÁVH-t, hogy indítson vizsgálatot zsidócionista kémkedés gyanújával mindazon zsidó személyiségek ellen, akik a Joint magyarországi segélyezési tevékenységével szoros kapcsolatban álltak, akár mint a segélyakció alkalmazottai, akár mint a magyarországi zsidó vallási, társadalmi és egészségügyi szervezetek vezetői. Azonban azok az 1949/50 évi perek és vizsgálatok, amelyeket a magyarországi külföldi érdekeltségű vállalatok idegen állampolgárságú vezetői és a Joint magyarországi igazgatója ellen folytattak, bár a bíróságok halálos ítéleteket is hoztak, valójában már akkor sem igazolták be a kémkedési vád, különösen a Joint útján folytatott kémtevékenység valós voltát. Ezért, bár az 1953 februárjában az AVH által letartóztatott és kíméletlen kínzásoknak alávetett magyar zsidó vallási és intézményi vezetőknek első kihallgatásaik során vallatóik állítólagos kémtevékenységükre vonatkozóan tettek fel kérdéseket, miként azt az 1953 március-áprilisban letartóztatott személyek kiléte bizonyítja, rövidesen más irányba fordult az erőszakolt vizsgálódás. A nem tartható és Sztálin 1953. márciusi halálát követően már kevésbé fontossá vált kémkedési vád helyett a Zsidó Tanács 1944. évi „zsidó-tömegellenes" szerepe, az SS-el és a Gestapóval történő kollaborálás, a gettóbeli állapotok, a gazdag zsidók mentése és a szegény zsidók kiszolgáltatása a deportálást követő legyilkolásnak, az auschwitzi jegyzőkönyvek eltitkolásának kérdéscsoportjai kerültek előtérbe a „kihallgatási tervek" szerint folytatódó val149