Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Szálai Pál egyéves fogsága az 1953/54. évi koncepciós zsidó-cionistaellenes vizsgálati eljárásban

latások során. Mintegy „jószolgálati" feladatként vetődött fel a Sztálin utáni új helyzetben, amikor egy rövid ideig úgy látszott, hogy a szovjet titkosrendőrség feje, a hírhedt Berija kerül a szovjet állam élére, az a minden realitást nélkülöző, képtelen agyszülemény is az ÁVH, vagy annak irányítója, Rákosi Mátyás részéről, hogy Wallenberg rejtélyes eltűnési ügyében a nyugati haladó közvélemény követelése miatt nehéz helyzetbe került szovjet titkosrendőrségnek segítenek, ha a svéd diplomata eltüntetésében mindjobban rávetődő gyanú alól mentesíteni próbálják. Az erkölcsileg minősíthetetlen és bornirt gondolkodásmódra valló szolgálatot úgy kívánták volna megtenni, hogy nyilvános per keretében rábizonyítják a pesti gettótanács egykori vezetőire Wallenberg 1945 januárjában Budapesten általuk történt megölését. Stöckler Lajos, Benedek László, Domonkos Miksa és még néhány, a zsidó közösség életében 1944-ben vezető szerepet betöltött személy letartóztatását követően, akiktől népellenes, áruló tevékenységükre vonatkozó, koholt vallomásokat jegyzőkönyveztek, a vizsgálat második menetében, amikor a Wallenberg gyilkosság ügye került előtérbe, letartóztatták Szálai Pált és Szabó Károlyt is. Az 1953. május 26-án készült újabb „Vizsgálati terv" szerint a kihallgatásokat az egykori Zsidó Tanács népellenes tevékenységének felderítésére kell lefolytatni. A terv IV. pontja a Raoul Wallenberg meggyilkolása címet viselte. A hiányos vizsgálati iratanyag szerint ekkor 7 személy volt az üggyel kapcsolatban letartóztatásban, más adatok szerint már 12 fő s ugyanannyi tanú kihallgatását tervezték, akiknek letartóztatását vallomásuktól tették függővé. Wallenberg meggyilkolását politikai ügyként akarták tálalni, amit a Zsidó Tanács részéről a Szabadság téri amerikai követségi épület pincéjében 1945. január 17-én Domonkos Miksa követett el Stöckler, Benedek, Szálai és Szabó jelenlétében, amiatt, hogy a svéd diplomata keveset tett a pesti zsidóság megmentéséért. Az indok annyira tarthatatlannak bizonyult, hogy a továbbiakban a politikai gyilkosság konstruált vádja helyett a Wallenbergnél lévő nagyösszegű magyar és külföldi fizetőeszközök megszerzésének, vagyis rablógyilkosságnak a vádját konstruálták meg, ugyanazon tettessel és tanúkkal. Szálait egy éven át, Szabót kilenc hónapon keresztül vallatták és kínozták, hogy ismerjék be a gyilkosságot és vállalják a per során terhelő tanúként szerepeltetésüket. Benedek László a Szabolcs utcai Állami (volt Zsidó) Kórház igazgatója 1956 tavaszi rehabilitációs kérelmében előadta, hogy vallatója 84 pofon után, amikor ő már eszméletét vesztette és egy vödör vízzel történt leöntése után újból öntudatra ébredt, íratta vele alá a Wallenberg meggyil150