Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Bevezető

nélkül hallgatta meg személyesen előadott visszaemlékezéseit. Amikor Szálai két év múltán már halálos betegen, nehezen olvasható kézírásban, majd magnószalagra mondva Amerikából megküldötte kezdetben hihetetlennek tűnő történetét, máirendelkezésre állt néhány, 1945 után keletkezett igazságszolgáltatási vonatkozású dokumentum, amely jórészt alátámasztotta előadását. Később, amikor egyes titkos irattárakban őrzött dokumentumok is kutathatókká váltak, tovább bővült a közvetett bizonyítékok köre. Bizonyos kétségek azonban még mindig fennmaradtak abban a vonatkozásban, hogy az említett dokumentumok az események lezajlását követően készültek. Hiányoztak a történésekkel egyidőben készült eredeti dokumentumok. 1995-ben a magyarországi zsidóság önmentési akcióit kutató Bódog Gyula szerint „Sokáig a hiányzó iratok miatt ezt az akciót történelmileg nem fogadták el, de a különböző egyéb adatok alapján a történet hitelesnek tartható." A Szálai ügyében 1945-ben lezajlott rendőrségi nyomozás és a népbírósági tárgyalások alapján született felmentő ítéletet követően a Népfőügyészség 1947-ben revíziós felülvizsgálatot rendelt el, mert annyira hihetetlennek tűnt, hogy egy nyilas vezetői körhöz tartozó személyt a bekövetkezett szörnyűségek ismeretében mentesíteni lehessen akár csak a gyilkos testülethez tartozás általános következményei alól is. A revíziós vizsgálat végeredménye szerint: „A legilletékesebbek vallomása szerint az egész budapesti zsidóság örök hálájára érdemes. A legbátrabb ellenállók egyike." A népfőügyészségi állásfoglalást ugyancsak alátámasztotta egy más oldalról érkező, sőt nyomtatásban több kötetben is megjelentetett kortársi tanúvallomás. A magyar Holocaust krónikása, Lévai Jenő, aki az üldözöttekhez tartozott s a Wallenberg-féle mentőtevékenységben is aktív szerepet vállalt, valamennyi 1948-ig megjelent művében a történtekhez híven számolt be Szálai szerepéről. Feltehetően a magyar igazságszolgáltatási szervek irataira és a kortársi krónikák tanúbizonyságára alapozva fogadta el végül is hitelesnek a hazai és külföldi Holocaust-kutatók többsége Szálai tetteit. 1994-től kutathatóvá vált a svájci külügyminisztérium félszázadnál régebbi korú iratanyaga a Berni Szövetségi Levéltárban. Előkerültek, egyebek mellett, a budapesti svájci követség idegen érdekeket képviselő részlegének dokumentumai. Carl Lutz, a svájci védlevél-akciót kezdeményező alkonzul és helyettesítője, Peter Zürcher 1944/45 fordulóján, az események megtörténtét követően azonnal papírra vetett napi jelentései. A precízen megfogalmazott svájci diplomáciai iratokból sorra bontakoztak ki a pesti gettók megmentésében oroszlánszerepet vállaló Wallenberg, Szálai, Stöckler, Domonkos és mások nevei és tetteik, úgy, ahogy azokat Lévai 14