Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Bevezető

az aranyjelvényes náci párttagból zsidómentő tevékenységéért elismert és kitüntetésekben részesített pozitív személyiséggé változott szudétanémet vállalkozónak állít emléket. Schindler 1943-ban krakkói zsidómentő akciója során Budapesten tárgyalásokat folytatott Kasztner Rezsővel, a magyar cionisták mentőbizottságának alelnökével is. Schindler három éven át 1100 üldözött lengyel zsidót mentett meg a biztos haláltól. Később, elvált felesége, aki a háború végefele hű társa lett az embermentésben, azt állította, hogy Schindler a nácik által zsidó tulajdonosaitól elvett, s részére üzemeltetés céljából átadott krakkói gyárában a lengyel zsidók munkaerejének a kizsákmányolása útján jómódot biztosított magának és megmenekült a frontszolgálattól. Elvitathatatlan tény, hogy Schindlert a háború előtt számtalan vállalkozásának sikertelensége vezette a náci pártba, de a háború után is csődbejutott próbálkozásaival. Egykori védenceinek támogatására szorult. Élete utolsó szakaszában Jeruzsálembe költözött s a Joint rendszeres segélye képezte egzisztenciája fenntartásának alapját. Schindler életútját vizsgálva sok hasonlóság fedezhető fel Szálai pályafutásáéval. De inkább csak az indulás és egyes külső jegyek hasonlóságáról van szó. Szálai Pál sokkal többet tett és vállalt a zsidó nép életének megmentésére, sokkal kiélezettebb és veszélyekkel terhesebb időszakban, nem anyagi előnyök szerzésétől vezettettve végezte zsidómentő akcióit. Amikor Budapesten befejeződtek a harcok, akkor nem 1100, hanem 120 ezer gettókba zárt üldözött menekült meg, Szálai rendőri erőkkel alátámasztott mentőakciója nyomán. Szálai, Schindlerrel ellentétben nem menekült el a szovjet csapatok elől, hanem már 1945. február 15-én újból a gettóban volt az általa megmentett zsidó vezetők körében és elutasítva elbújtatására vonatkozó ajánlatukat, önként jelentkezett az új rendszer rendőrségén. Szálai, ellentétben Schindlerrel, mentőakciói idején és a későbbiekben, semmiféle anyagi előnyhöz nem jutott, pedig szerény anyagi körülményei indolkolták volna az anyagi haszonszerzést. Szálai érdemeinek elismerésével kapcsolatban éles viták alakultak ki a Holocaust krónikásai között. Igen sokan, köztük elismert történészek is, a legendák világába sorolták mindannak megtörténtét, amit Szálai és társai életük állandó kockáztatásával véghezvittek. Egyes történetírók szerint 1945-ben a pesti gettók „megmenekültek" a pusztulástól, mások szerint sikerült túlélniük az ostromlott városban tomboló terrort és a véres utcai harcok rémségeit. Az ő felfogásuk szerint a gettók nem tudatos mentőtevékenység révén menekültek meg a pusztulástól, hanem véletlenszerűen maradtak fenn a borzalmak közepette. Jelen sorok írója is 1990-ben, amikor Szálai Pál a Fővárosi Levéltárban felkereste, nem minden kétely 13