Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

A nyilasok gettó-likvidálási terveinek meghiúsítása

Mindent elvettek, ami még a nyilasok rablásait követően megmaradt, összeszedték a munkaképes korú férfiakat, függetlenül attól, hogy egyszerű magyar, vagy külföldi államok által „védett" státuszuk volt-e. Sokan közülük a gödöllői fogolytáborból adtak később életjelet hozzátartozóiknak. Ezrek és ezrek tértek vissza az első órák örömmámorát követően a gettóba, hiszen korábbi lakásuk elpusztult, vagy ellenséges idegenek laktak benne, akiknek ugyancsak nem volt hova menniök. Nem találtak élelmet sem a kifosztott, lerombolt városban s amíg a gettó közös konyháinak készletei lehetővé tették, addig tovább folytatódott a többnyire egyhangú ételekből álló, kis kalóriatartalmú tömegétkeztetés, ami legalább az éhhaláltól való menekülést biztosította. Különösen az öregek, a betegek és gyermekek sok ezer főnyi serege szorult rá a gettó korábbi napjaiban kialakított ellátási rendszerre. Az élelmiszerszállítást megzavarta, sőt napokon át lehetetlenné tette, hogy az orosz katonák a gettó lovaskocsijait elvitték." Budán még javában tartottak a harcok, amikor a január végén hirtelen felengedett időjárásban a gettó területén lévő többezer temetetlen halott eltemtése — amit Szálai és Perjési már január közepén is sürgetett, de a gettó területére is kiterjedő utcai harcok miatt lehetetlen volt - tovább nem halasztható feladattá vált. Az 1945. január 19-én megalakult Budapesti Nemzeti Bizottság (BNB) első rendeletével hatálytalanította a zsidótörvényeket és békés megegyezésre hívott fel a gettóból a lakásaikba visszaköltözni kívánó zsidó lakosok és a lakásaikat időközben elfoglalt egyéb családok közötti vitás esetekben. Végül a gettó lakosainak visszatelepülése eredeti lakásaikba lényegében zökkenőmentesen megtörtént. A gettóba időközben visszatért Stöckler szerint: „A gettóban éhhalálra és kiirtásra ítélt, de onnan megmenekült 70.000 főnyi zsidóság fegyelmezetten tért vissza a szabad életbe és elutasította magától az egyéni megtorlás méltatlan gondolatát."

210 1945. január 21 -én a BNB Csorba János kisgazdapárti képviselőt Budapest polgármesterévé, a kommunista Sólyom László ny. századost budapesti főkapitánnyá nevezte ki. A Magyar Kommunista Párt felhívással fordult a sokat szenvedett lakossághoz: „A fasiszta bandák, Szálasiék tették tönkre fővárosunkat. Miattuk hever évtizedek munkája romokban. Nincs kenyér, nincs víz, nincs villany. Sokunk legközelebbi hozzátartozóját siratja. Ilyen tragikus helyzetben, mint a miénk, nem volt még ország. De élni akarunk és élni fogunk. Budapest ismét főváros lesz. A szabad, demokratikus, független Magyarország fővárosa." Január- 23-án a Vízművek Egyetem utcai központja óvóhelyén működő polgármesteri hivatal 6 rendeletet adott ki a kötelező romtakarításról, a fasiszta falragaszok eltávolításáról, a halottak 121