Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)
A nyilasok gettó-likvidálási terveinek meghiúsítása
neveit kérte, amit én át is adtam neki és ekkor Schmidhuber a már fentebb felsorolt személyeket behívatta magához." 199 ,,... magához rendelte Lucska Vilmos borbélysegéd pártszolgálatost, aki mint a VII. kerület nyilas irányítója vezette volna az egész akciót. Úgyszintén magához rendelt egy Mummi nevezetű német századost, aki a Royal-szállóban székelt és a németeket irányította volna. Ugyancsak behívatta Dr. Vájna Ernőt és Kubisi rendőrfelügyelőt... Izgalmas órák múltak el." Időközben Schmidhuber kapcsolatba lépett Pfeffer-Wildenbruch városparancsnokkal, aki az őt 1961 őszén felkereső Gosztonyi Péternek pontosabban, mint néhány évvel korábban Carl Lutznak, a következőképpen számolt be a gettóval kapcsolatos, Pest feladása előtti történésekről: „A nyilasok Pest kiürítése előtt a gettó elpusztítását és a zsidók kiirtását tervezték. A rendőrség, amely a gettókapukat őrizte, határozottan szembeszegült a nyilas szándékokkal és amikor a nyilaskeresztesek gyilkos terveikhez az SS és mindenekelőtt Pfeffer-Wildenbruch támogatását meg kívánták szerezni, akkor nemcsak elutasításban, hanem ez utóbbi által az akció szigorú tiltásával találták szembe magukat. 'Egész életemben tiszta egyenruhát viseltem. Soha sem léptem fel védtelen asszonyokkal, gyerekekkel és aggastyánokkal szemben. És azt sem kívántam megengedni, hogy itt ez történjen' — jelentette ki később Pfeffer-Wildenbruch." Az SS városparancsnokot, a náci felsőbbség parancsait mindig engedelmesen végrehajtó SS altábornagyot, Hitler a Budapest védelméért folytatott harcokban szerzett érdemeiért, néhány nappal a város elfoglalása előtt, vezérezredessé nevezte ki s a már meglévő magas kitüntetéséhez — a Vaskereszt Lovagkeresztje — a tölgyfalombokat adományozta. Ezért nehezen hihető és semmiképpen sem elfogadható, hogy a gettó megmaradásánakkérdésében saját kezdeményezésre járt volna el. Van is bizonyíték arra nézve, hogy amikor Schmidhuber jelentést tett a rendőrség részéről óvást emelő Szálai fellépése nyomán a gettó likvidálására vonatkozó nyilas tervekről nem önállóan cselekedve tiltotta meg a vérengzést. Kasztner Rezső, a Waada alelnöke, aki 1944. decemberében a deportálásoktól megmentett Bergen-Belsen-i csoport második vonatával Svájcba ment, majd onnan a már ostromgyűrűbe zárt Budapestre vissza nem térhetvén Bécsbe utazott, 1946-ban készített jelentésében leírta, hogy 1945. január 11 -én kérte Bechert, lépjen közbe, nehogy a Budapesten gettóba zárt zsidókkal az utolsó pillanatban még valami történjen, amire Becher a következőket mondta: „Ne nyugtalankodjék, én mái- a fenti értelemben beszéltem Himmlerrel. Az SS birodalmi vezetője közölte velem, hogy ő mindenféle megtorlástól elzárkózik." 202 1947-ben, amikor Becher már amerikai fogságában találkozhatott Kasztnerral, ki117
