Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

A nyilasok gettó-likvidálási terveinek meghiúsítása

nek a háború után, az ellene folytatott eljárásban tett vallomása büntetlenséget biztosított számára, ugyancsak kitért a budapesti gettó megmenekülésével kapcsolatos eseményekre. Ezek szerint, amikor Pfeffer-Wildenbruch rádiókapcsolat útján megkérdezte Himmlert, hogy mi történjék a zsidókkal, ő azonnal közölte Himmlerrel, hogy a zsidóknak nem eshet bántódásuk. Kasztner ehhez annyit fűzött hozzá, hogy Bechernek ez az állítása megfelel annak, amit vele annakidején közölt. PfefferWildenbruch tehát a valóságnak megfelelően számolt be Gosztonyi Péternek a történtekről, csupán azt „felejtette el" megemlíteni, hogy nem önállóan döntött a gettó sorsáról, hanem főnökének, az alibit kereső Himmlernek utasítása szerint járt el. Himmler egyébként közvetlenül a háború befejezése előtt, a vele titkos tárgyalásokat folytató svéd Norbert Mazur gyáriparosnak, aki a Zsidó Világkongresszus képviseletében járt nála, szemrehányását fejezte ki a magyar zsidóság s általában az intézkedéseivel kapcsolatban tapasztalt „hálátlanság" miatt. Az 1945. április 19-i találkozó alkalmával előadta, milyen engedményekhez jutott a zsidóság intézkedései nyomán. „Magyarországon 450.000 zsidót megkíméltem és mi volt érte a köszönet? Budapesten a zsidók rálőttek csapatainkra."

204 Idegölő várakozást követően beérkeztek Schmidhuber parancsnokságára a berendeltek. Mummi helyett egy német őrmester érkezett Lucskával, akit kihallgatását követően, a Pfeffer-Wildenbruchhal történt egyeztetés nyomán határozottan fellépő Wehrmacht tábornok letartóztatott, de Vájna semmit sem tett Lucska ellen. Schmidhuber Vájna Ernőt és Kubisit a tervezett gonosztett végrehajtásának megakadályozására utasította. Szálai 1945 tavaszán a Népbíróság előtt tett vallomásában elmondotta: „Eletem legboldogabb pillanata következett be, amikor sikerült ezt a rettenetes gonosztettet megakadályoznom." Nidosi 1948-ban tett tanúvallomásában is beszámolt a gettó likvidálására kidolgozott terveik meghiúsulásáról: „Mielőtt azonban az akciót lebonyolítottuk volna, Rettmann Kurtot a Budapesten állomásozó Wehrmacht parancsnok, Schmidhuber tábornok, aki a Városháza épületében székelt — emlékezetem szerint — behívatta magához és tiltakozott az akció lebonyolítása ellen. Emlékezetem szerint dr. Vájna valami olyasmit mondott, hogy Schmidhuber katonai rendszabályokkal fenyegetőzött az akció végrehajtása esetén. Ugyanakkor Vájna azt is mondotta, hogy Schmidhuber valószínűleg Wallenberg intervenciójára fújta le az akciót és valami olyasmit mondott, hogy ha Wallenberget elkapja, akkor kikészítteti. Emlékezetem szerint ezután az eset után kb. két napra rá felköltöztünk Budára... így az akció lebonyolítva nem volt." 118