Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

A nyilasok gettó-likvidálási terveinek meghiúsítása

tassa meg a Nagykörút felőli oldalon lévő gettó-palánkokat. „Elérkeztek a döntő órák, meneküljön aki tud. Jelentést kapott arról, hogy még az éjjel megkezdődik a gettó megsemmisítése, lakóinak kiirtása. Az utolsó pillanatban ő igyekszik segítséget nyújtani, kérdés azonban, milyen eredménnyel."

194 Domonkos sietve távozott a gettóba, hogy a lehetséges védelmi, helyesebben szólva, menekülési előkészületeket elrendelje, amikor a svájci követség részéről Zürcher Péter követségi titkár és kisérője Vonrufs Ernst érkeztek Szálaihoz. Ők ketten, akik a budai Várban menedéket talált Carl Lutz svájci konzult helyettesítették a pesti oldalon és éppoly „botcsinálta" diplomaták voltak, mint Wallenberg vagy Perlasca

19 ugyancsak a gettó ellen készülő gyilkos merényletről hoztak híreket. Közlésük szerint a gyülekező csapatokhoz SS katonák is csatlakoztak s már megkezdték a gyilkoláshoz szükséges géppisztolyok és kézigránátok kiosztását. Szálai tájékoztatta őket Perjési hasonló jelentéséről s a tervezett ellenlépésekről.

196 A svájci diplomaták távozását követően Szálai azonnal megkereste Vájna Ernőt a városházi pincében, és beszámolt a hozzá érkezett jelentésekről a gettó lemészárlását illetően. Vájna közölte, hogy ő is tud a tervezett akcióról és nem szándékozik azt meggátolni, sőt Nidosival és Rettmannal annak irányításában is résztvesz. Szálai ellenérvei Vajnánál süket fülekre találtak s nem maradt számára más lehetőség az akció leállítására, mint az ugyancsak a városházi pincében tartózkodó Schmidhuber tábornoknak, a Pest északi részét védő német-magyar csapatok parancsnokának megkeresése. Szálai, aki ugyan tudomással bírt a gettónak egy kisebb SS egység által történő őrzéséről, de nem ismerhette a legmagasabb SS vezető, Himmler titkos alkudozásait s még kevésbé volt tisztában Pfeffer-Wildenbruch SS városparancsnok gettóval kapcsolatos elhatározásairól, nem kis kockázatot vállalt egy már esetleg német parancsba adott katonai akció elleni fellépésével, tiltakozásával. Némi reményt legfeljebb az adhatott számára, hogy benyomásai szerint Schmidhuber távol tartotta magát „az ittlévő politikai tábornokoktól" és Sédey révén ismerte tolmácsát, egy magyarországi születésű, Fritz nevű SS főhadnagyot.

197 Fritz útján Szálai azonnali kihallgatást kért Schmidhubertől, aki tüstént fogadta is őt. „Megkérdeztem, van-e tudomása a gettóban készülő akcióról és egyben azt is közöltem vele, hogy az ő alakulatainak tagjai is fel vannak sorakozva a Royalszállóban. Figyelmeztettem, Szabó tanácsára, hogy Wallenberg közlése szerint, amennyiben ezt a gonosztettet nem akadályozza meg, rajta a felelősség és nem mint katonát, hanem mint gyilkost vonják majd felelősségre."

198 „Ezután Schmidhuber, akire az általam előadottak láthatólag nagy hatással voltak, az akcióban résztvevők 116