Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Az 1945 januári nyilas tömeggyilkosságok és a nagy gettó lemészárlására történő előkészületek

gettó egész területét felégessék... Németh százados nem hivatkozott arra, hogy az egész akciónak ki a mozgató ereje, tény azonban az, hogy Németh Vájna mellett segédtiszt, tehát alárendelt szerepet töltött be, így csak főnökének szócsöve lehetett." Máté György újságíró Budapest „felszabadulásáról" írt könyve szerint már „... több száz mázsa dinamitot hordtak össze a környező utcákban. A (gettó) kapuknál lévő nyilas őrség már parancsot is kapott, hogy a robbantás előtt két órával hagyja el őrhelyét, az esetleges kitörést kívülről fogják meggátolni."

180 Állításának alátámasztására felhozta, hogy a hírek valódisága később a gyilkosok törvényszéki tárgyalásán is megállapítást nyert. A gettó felrobbantásának tervéről a nyilas pártszolgálatosok is tudomással bírtak. 1966-ban a XIV. kerületi nyilasvezér, Bükkös György vallomása szerint, amikor a Zuglóból történt elmenekülésüket követően a Dohány utcában állomásoztak, attól féltek, hogy a gettó felrobbantásakor ők is odavesznek. Vallomása további részében a budai Várban lévő nyilas parancsnokság tagjainak felsorolásakor megemlítette, hogy köztük volt Szálai Pál rendőrtiszt is, aki megakadályozta a gettó felrobbantását.

1 ' A Budapesti Népügyészség is 1949. május 10-én a Szálai Pál elleni újabb nyomozást megszüntető határozata szerint,,... a gyanúsított volt az, aki a bpesti gettó felrobbantását megakadályozta..." A határozat indoklása szerint e megállapításra az ügy korábbi dokumentumaiban foglaltak alapján jutott az ügyészség. Az ügyészségi indoklással kapcsolatban mindössze azon tény leszögezése szükséges, hogy a Szálai ellen folytatott, négy éven át elhúzódó rendőrségi és más igazságszolgáltatási eljárás során keletkezett egyetlen dokumentumban sem merült fel az a megállapítás, hogy Szálai akadályozta volna meg a gettó felrobbantását. Minden valószínűség szerint az ügyben eljáró népügyész, csakúgy, mint az előbb idézett nyilas pártszolgálatos, a Pesten elterjedt hiedelem alapján írhatta le állítását. Mindenesetre a gettó felrobbantásának terve a fentiek alapján semmiképpen sem tekinthető rémhírnek s minden valószínűség szerint csupán a kellő számú robbantási szakértő, a megfelelő mennyiségű robbanóanyag, a szovjet csapatok gyors előretörése s nem utolsó sorban az illetékes katonai-rendőri vezetők vonakodása vagy passzivitása gátolta meg a nyilas vezérek bomlott agyában megfogant tömeggyilkossági terv robbantásos módszerrel történő megvalósítását. 1945. január 10-én, amikor a budapesti nyilas vezetők kialakították a gettó elpusztítására vonatkozó végleges tervüket, a gettókapukra kifüggesztették dr. Vájna Ernőnek, a gettóba történő belépést korlátozó és két gettókapu lezárására vonatkozó rendeletét, amelyet Lőcsey rendőr őrnagy, zsidóügyi kormánybiztos is aláírt. A 109