Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Bevezető

rancsnoknak géptávíró útján megküldött parancsában Himmler újból, azonnali hatállyal, a legszigorúbban megtiltotta magyar zsidóknak a birodalomba történő bárminemű deportálását. A Himmler kezdeményezte titkos SS akciók által teremtett új körülmények közepette bontakozott ki a magyarországi semleges diplomaták védleveles embermentési akciója és juthatott fontos szerephez a magyarországi és a náci koncentrációs táborokban még életbelévő európai zsidók megvédésének tekintetében a budapesti cionista Mentőbizottság. Kasztner Rezső és társai felismerték az új fejlemények folytán kialakult paradox helyzetben a mentőtevékenység szempontjából adódó rendkívüli lehetőséget. Kasztnerék a nyugati kapcsolatfelvétel ügyében érdekeltté vált Himmlert és környezetének egyes tagjait eszközként használták fel a budapesti és az európai maradék zsidóság életének megvédéséért folytatott küzdelmükben. Himmlerék a,, világzsidóság" és a Joint képviselőinek, megbízottainak tekintették a Mentőbizottságot s rajtuk keresztül kívánták a nyugati kapcsolatfelvételt megvalósítani. Kétségtelen, hogy mind Kasztnerék, mind a magyar zsidóság más vezetői tudatában voltak annak a ténynek, hogy a félévtizedes munkaszolgálat veszteségeitől is meggyengített zsidó közösség a náci hadigépezettel és hazai kiszolgálóik még intaktnak tekinthető kai-hatalmi szervezetével szemben folytatott fegyveres önvédelmi harcának sem a feltételei, sem eredményes kimenetelének a lehetőségei nem álltak fenn az 1944-es Magyarországon. Sokkal inkább kecsegtetett eredménnyel a fegyverek helyett a szellem erejével szembeszállni a zsidó népet elpusztítani szándékozó ellenséggel. Kasztner és társainak megtévesztő tárgyalásai, amelynek során Himmlerék a nyugati megbízottak előtt a budapesti zsidóság életben hagyásának tényével érveltek és kívántak érdemeket szerezni, 1944 júliusától kezdve úgy alakultak, hogy a nácik mind több, a zsidóság érdekében álló, de ellenérték szerzése nélküli intézkedésre és rendelkezésre kényszerültek. A tények ismeretében azonban már itt előre kell bocsátani azt a megállapítást, hogy az SS kényszerű engedményei az 1944 decemberében körülzárt Budapesten két gettóba zsúfolt mintegy 150 ezres zsidó népesség túlélésére kevésnek bizonyultak. Az ostromgyűrűbe fogott városban mindjobban kibontakozott a minden emberi és erkölcsi gátjukat vesztett nyilas hordák és a hozzájuk csatlakozott kiszabadult bűnözők terrorhulláma. A városban rekedt másodvonalbeli nyilas vezetők és az elvakult, alacsonyabb beosztású SS és Gestapo parancsnokok a gettóba zárt zsidók tömegmészárlására dolgoztak ki ter10