Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Az 1945 januári nyilas tömeggyilkosságok és a nagy gettó lemészárlására történő előkészületek

részt a legrövidebb időn belül házkutatásokkal, a védett házak és a vöröskeresztes védettség alatt álló zsidó intézmények elleni terrorakciókkal kell számolni. A követségi épületekben, amelyek „rangban" magasabb szintű védettségi fokot és a nemzetközi megállapodások alapján területenkívüliségi jogállást élveztek, 1944 végén sok ezer üldözött zsidó lelt menedéket. Sédey megbízott főkapitány egyébként már 1944. december 31-én közölte Zürcherrel, hogy a követségi épületek ugyan védettek, de a védelem nem vonatkozik a követségek által foglalkoztatott, vagy ott megbújt magyar zsidókra, akik a zsidótörvények hatálya alá tartoznak. A nyilas terror fokozódásának jeleként 1945. január 8-át követően sem a követségi épületek, sem a védett házak és intézmények különleges helyzetét a fővárosban bizonyos hatalmi funkciókat ellátó nyilas parancsnokságok és a rendőrség már nem voltak hajlandóak respektálni. Szálai közlése a terrorakciók azonnali beindulásáról, megalapozottnak bizonyult. A Jókai utcai és az Üllői úti svéd diplomáciai mentesség alatt lévő védett házak elleni 1945. január 8-i támadás és lakóik elhurcolása, majd a nagy gettó két Wesselényi utcai házának pincéiben január 10-ére virradóan elkövetett tömeggyilkosság, a budai zsidó kórházak és szeretetotthon lakóinak és ápolószemélyzetének lemészárlása, a bujkáló és elfogott zsidóknak a Nidosi-féle felkoncolási parancs alapján történő tömeges kivégzése, a Duna-parti gyilkosságok világosan és egyértelműen jelezték, hogy a budapesti nyilas pártszervezetnek a zsidókérdés „megoldására" vonatkozó határozata valójában mit jelent. A gettó felszámolására az 1945. január 10-i, Rettmann-Nidosi-Dr. Vájna által kidolgozott végső terv előtt többféle megoldás is felvetődött az ott összezsúfolt 70 ezres embertömeg megölésére. A sokak által rémhírnek tartott felrobbantásos megsemmisítés végrehajtására, miután a levegőből történő bombatámadás tervét, harcirepülők és nagyméretű bombák hiányában, elvetették, dr. Vájna nyilas védelmi megbízott parancsnokságán gyakorlati terveket dolgoztak ki. Lulai L. László fővárosi adótisztviselő, tartalékos csendőr százados, a deportáló Ferenczy László csendőr alezredes volt segédtisztje, 1948-ban, a Nidosi Imre elleni nyomozás során tett vallomásában előadta, december végén dr. Vájna segédtisztjétől, Németh csendőr századostól arról értesült,,,... hogy a németekkel együtt egy közös tervet kívánnak kidolgozni a gettó felrobbantására. A terv akkor még gyermekcipőben járt és úgy volt elképzelve, hogy műszaki csapatok aláaknázzák a gettó területét és egy arra kijelölt pillanatban a levegőbe röpítik az egészet, ugyanakkor arról is volt szó, hogy megfelelő mennyiségű petróleumról is kell gondoskodni, hogy a robbantás után a 108