Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Az 1945 januári nyilas tömeggyilkosságok és a nagy gettó lemészárlására történő előkészületek

leginkább. Az első három veszélyforrás ellen a Zsidó Tanács, a nemzetközi segélyszervezetek körműködésével, többé-kevésbé eredményesen lépett fel, de a közvetlen gyilkosságok ellenében tehetetlennek bizonyult. Ezért volt nagy jelentősége és fontossága a gettó felszabadulása előtti tíz napon át Szálai Pál tevékenységének, mert éppen Pest közelgő elvesztésével egyidejűleg erősödtek fel a gettó elpusztításával kapcsolatos szándékok és veszélyek. A még életben maradt pesti zsidóságot, ezért közvetlenül megmenekülése előtt az a reális veszély fenyegette, hogy áldozatául esik a nyilasok bosszújának. A budapesti „zsidókérdés" gyors „megoldására", vagy a zsidótlanítás radikális végrehajtására irányuló nyilas tervezgetések a német minták alapulvételével történtek. Az orosz erőknek Budapest határáig történő előretörését követően, majd a pesti oldal kényszerű kiürítését megelőzően a fővárosban rekedt másodvonalbeli nyilas vezetők nem rejtették véka alá azon terveiket, hogy a gettót Pest elhagyása előtt felszámolják, lakóit lemészárolják. A körülzárt német SS és Wehrmacht alakulatok parancsnokai azonban, amikor a gyűrűből való kitörés lehetőségével Hitlernek a végsőkig való kitartásra felszólító parancsai következtében nem élhettek, ráébredtek, hogy az esztelen hitleri hadvezetés áldozati bárányaivá váltak. Ezért jövendő sorsuk alakulása miatt már vonakodtak a nyilasok által tervezett nagyméretű tömegmészárlás részeseivé válni, vagy annak tétlen szemlélői lenni. E szándékukban hasonló szempontok szerint cselekedtek, mint a saját személyét a háború utáni időszakra átmenteni kívánó Himmler. Hozzájuk hasonló módon vélekedett a németbarát s korábban a nyilasokkal szimpatizáló magyar katonai és rendőri vezetők nagy része is. Nem így vélekedtek a helyi nyilas vezetők. Nidosi vallotta az ellene folytatott nyomozati eljárás során 1948-ban:,,... dr. Vaj na Ernővel és Rettmann Kurttal nagy tárgyalásaink voltak a gettó elpusztítása érdekében, amit főleg Rettmann Kurt szorgalmazott. Többféle terv merült fel a gettó kipusztítására, míg végre emlékezetem szerint 1945. január 10-e körül konkrét formában kialakult a dolog."

177 Ismeretes, hogy január 8-án a Katona József utcában történt állítólagos merényletre hivatkozással a budapesti nyilas pártvezetőség határozatot hozott a zsidókérdés radikális megoldására. A „radikális" megoldás Szálai Pál szerint — amint erről Peter Zürcher svájci diplomata napijelentése tájékoztat — egyrészt azt jelentette, hogy a nemzetközi gettó lakóit a nagy gettóba telepítik át és a követségi épületek területenkívüliségi jogait nem ismerik el, mivel a semleges országok képviseleteinek, a nyilasok felhívására, már hosszabb idő óta Sopronban kellene állomásozniuk. Más107