Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Az 1945 januári nyilas tömeggyilkosságok és a nagy gettó lemészárlására történő előkészületek

és Lőcsey zsidóügyi kormánybiztosnál, hogy 1945. január 9-én, mint Szálai felmentő ítélettel befejeződött népbírósági tárgyalási eljárása során megállapítást nyert két rendőrtiszt vezetése alatt 100 főnyi rendőrkülönítményt vezényelt ki a gettó védelmére. A rendőralakulat beköltözése — amely rendezett sorokban, komoly fegyverzettel felszerelve vonult be a gettóba és a Zsidó Tanács Síp utcai székházában nyert elhelyezést — bizonyos megnyugvást váltott ki a gettólakók körében, mivel a budapesti üldözött zsidóság és különösen vezetőinek addigi tapasztalatai szerint a rendőrség jelenléte valamelyes védelmet jelentett a rabló és gyilkoló nyilas pártszolgálatosokkal szemben. Szálai, hogy a kivezényelt rendőrök nyilasok elleni fellépését is alátámassza és biztosítsa, saját helyettesét, a civil ruhában, külső kabátjának gallérjára feltűnően kitűzött nyilaskeresztes jelvénnyel ellátott Perjési Ferencet is kirendelte, aki a szovjet csapatoknak a gettó körzetéig történő előnyomulásáig rendőreivel a helyén maradt. Perjési, mint ezt a Zsidó Tanács által számára kiadott igazoló nyilatkozat tartalmazza, több esetben személyesen szerelte le a gettóba behatolt kisebb SS és nyilas csoportok rablási-gyilkolási akcióit.

175 Szálai is többször felkereste a gettóba kivezényelt rendőregységet. Látogatásai alkalmával, nem egy esetben személyes fellépésével távolított el a gettóból nyilasokat és más fegyvereseket. A rendőröknek a gettó területére történő kirendelése és ott tartása ellentétes volt a korábbi belügyminiszteri és kormánybiztosi rendelkezésekkel. A gettó területén lévő Nyár utcai rendőrőrs megszüntetése után, a Zsidó Tanács több ízben megismételt felhívásai, a mindennapossá vált atrocitások és gyilkosságok ellenére sem gondoskodtak védelemről. A vérengző nyilasok természetesen felismerték, hogy vezetőik akaratából a gettó mintegy szabad prédának van odavetve pusztító-gyilkos dühüknek. A nyilasok a pesti gettó létesítését, a zsidók összeköltöztetését, mint az más európai gettók és gyűjtőtáborok esetében is történt, a zsidó-irtási folyamat egyik állomásának tekintették. A zsidók egy adott szűk területre történő összezsúfolása jobb feltételeket biztosított gyilkos tevékenységük végrehajtásához. Az nem volt vitás, hogy a nyilas vezetőség milyen sorsot szánt a gettóba zárt zsidóságnak, mert a gettó felszámolására, az oda bezsúfolt zsidók elpusztítására irányuló akciók tervezése szinte a gettó létesítésével egyidejűleg megkezdődött. 1944 decemberére a korábbi deportálásokhoz hasonló célt szolgáló gyalogos halálmenetek folytatása a szovjet csapatok előretörése és Budapest körülzárása következtében megszűnt. Az új helyzetben a gettóba zárt üldözötteket a kiéheztetés, a gyógyszerhiány miatti fokozottabb megbetegedések, a harci cselekmények és a tömeges legyilkolás veszélyei fenyegették 106