Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Az 1945 januári nyilas tömeggyilkosságok és a nagy gettó lemészárlására történő előkészületek

József utcai svéd védettségű házakat, fokozódtak a gettóba történő nyilas betörések, melynek során egyes házak lakóit lemészárolták, megtámadták és lemészárolták a budai Városmajor utcai Chevra Khadisa kórház, a Bíró Dániel szanatórium és az Alma utcai zsidó szeretetotthon betegeit és a kezelő személyzetet, az orvosokat és ápolónőket. A szervezett nyilas vérengzésnek alig néhány nap leforgása alatt csaknem 1000 védtelen ember esett áldozatul. A nagy gettó elleni nyilas és SS betörések is fokozódtak: 1945. január 5-én a Rumbach utcában két fegyveres egy zsidó nőt lelőtt, 6-án a Wesselényi utca 4. sz. házban fosztogattak, a fegyvertelen házparancsnokot lelőtték, 7-én egy öregasszonyt lőttek le s ugyanazon napon a gettóban razziázó nyilasok fosztogattak és gettórendőröket véresre vertek. Ugyanezen napokban különböző német csapatok a gettó területén lévő lezárt üzleteket feltörték és kifosztották, különböző hadicélú munkákra embereket szedtek össze, de egyéni rablások is történtek. A gettórendőrség vezetője, Domonkos Miksa 1945. január 8-i összefoglaló jelentése konklúziójaként sürgős intézkedéseket kért a rendőrségtől a közbiztonság és a fegyelem fenntartásacéljából.

1 3 Szálai Pál, aki Peter Zürchert is tájékoztatta a budapesti nyilas vezetőség terveiről, e kétségbeejtő és több mint 100 000 embert meggyilkolással fenyegető helyzetben határozott ellenlépéseket tett a tervezett tömeggyilkosság megakadályozására. A nemzetközi gettó vonatkozásában — mint kitűnt — riasztotta a semleges országok diplomatáit s együttes fellépésük hatására sikerült elhárítani a védett gettó felszámolását az ingadozó és befolyásolható dr. Vájna Ernő meggyőzése révén. Sikerült az Üllői úti védett ház lakóit s köztük az SS és a nyilasok elől menekülő Stöckler Lajost és családját, a Zsidó Tanács tényleges vezetőjét, aki 166 társával együtt már a IX. kerületi nyilas szervezet ún. vetkőztető házában volt, közvetlenül kivégzésük előtt megmenteni — igaz, hogy személyes értéktárgyaikat, ékszereiket, amint azt a Szálai ellen 1948-ban lefolytatott igazolási eljárás során egyes kiszabadítottak elmondották — vissza kellett hagyniuk a nyilasoknál.

1 4 Nem sikerült azonban más zsidó intézmények és védett házak lakóit megóvni a budapesti nyilas vezetőségnek a zsidókérdés „radikális" megoldása jegyében kiadott gyilkolási parancsának végrehajtásától. Szálai helyesen ismerte fel az adott pillanatban, hogy nyilas akció várható a gettólakók ellen is, ezért gyors intézkedéssel, Wallenberggel, Stöcklerrel és Domonkos Miksával folytatott megbeszélések alapján s feltehetőleg hivatkozva a gettórendőrség január 8-i összefoglaló jelentésére, kieszközölte Sédey főkapitánynál 105