Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Az 1945 januári nyilas tömeggyilkosságok és a nagy gettó lemészárlására történő előkészületek

szerint az Operaház, a Zeneakadémia és a Szabadság-téri tőzsdeépület előtti fákra is több tucatnyi, a nyilasok által meggyilkolt honvéd, munkaszolgálatos és hamis papírokkal bujkáló, elfogott zsidó holtteste volt — elrettentés céljából — felakasztva. Budapest ostromának befejezéséig 18 000 személyt végeztek ki a felkoncolási parancs alapján. Az idézett vallomások szerint a nyilasokat a védtelen zsidók és más bujkáló szökevények elleni gyilkosságokra az egyre kilátástalanabbá váló fronthelyzet miatti elkeseredettségük késztette. A rablásokra és fosztogatásokra pedig azért volt szükség, hogy az így szerzett értékekért a harc folytatásához fegyvereket vásároljanak. Védekezésük semmilyen szempontból sem fogadható el, a nyilasok a város védelmében jóformán semmit sem tettek, ha néha-néha kifejezett német parancsra egyes alakulataik be kapcsolódtak is a frontvonalakon folyó harcokba, az első adandó alkalommal kiváltak, hogy „fő feladatukat", a belső „rend biztosítását" elláthassák. A nyilas pártszolgálatos egységek katonai értékéről a Budapest védelmében résztvevő 10. magyar gyalogos hadosztály németbarát parancsnokai által vezetett hadműveleti naplójának 1945. január 8-i bejegyzése szerint: ,,... a hungaristák Pestre vagy Budára szökve hagyják ott első bevetésük után az első vonalat. Ott a nyilaskeresztes párt védelme alatt keresnek menedéket. így a hadosztálynak juttatott több, mint 1000 fő hungarista pótlásból jelenleg egy sincs az arcvonalon, annak ellenére, hogy véres veszteségük nem is volt... a saját magukat propagáló, majd komoly helyzetben gyáván megfutamodó hungarista önkéntesek már nem egyszer hősiesen helytálló csaptainkat súlyos helyzetbe keverték." Hasonlóan negatív vélemény olvasható a hadműveleti napló oldalain a nyilasokhoz közelálló Vannay-féle különítmény és a frontvonalba küldött rendőri alakulatok hadszíntéri szerepléseiről is. 1945. január 7-én, amint arról a Peter Zürcher svájci követségi titkár által felvett jegyzőkönyv tájékoztat, a nyilaspárt budapesti vezetői határozatot hoztak a zsidókérdés radikális megoldására és a védett gettó lakóinak a nagy gettóba történő átszállítására.

171 Nidosi, Rettmann, Csiky és társaik „meggyőzték" dr. Vájna Ernőt, hogy adja hozzájárulását a fővárosi zsidó lakosság legyiíkolásának előkészítéséhez. Rettmann egyidejűleg parancsot adott a pártszolgálatosok részére a svéd védettségű házak és a Nemzetközi Vöröskereszt oltalma alatt álló zsidó egészségügyi és szociális intézmények, meg a nagy gettó elleni támadásra. A körülzárt városban e határozatot követően fokozódtak a nyilasok támadásai a zsidó lakosság ellen. Ezekben a napokban támadták meg Pesten a Jókai utcai, az Üllői úti és a Katona 104