Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Az 1945 januári nyilas tömeggyilkosságok és a nagy gettó lemészárlására történő előkészületek

állítólagos német parancsokat, amikor kiadták felkoncolási utasításaikat. A német parancs ugyan épp ellenkezőleg hangzott, de ahogy az SS „kemény magja", Kaltenbrunner, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal vezetője, Müller Gestapo főnök és Eichmann, szabotálta, sőt magánál Hitlernél denuncialta közvetlen a parancsnokát Himmlert, úgy Gottstein sem átallotta a nyilasokat a gettók elleni akciókra felbuj. • 163 tani. Nidosit és „vezérkarát", meg a gyilkos kerül et vezető testvéreket, mint Kaesmann-Baritzot, Lucska Vilmost, Tál Lajost, Bükköst nem kellett különösebben ösztönözni a gyilkolásra. Állandó razzi ázásaikhoz jogi alapot nyújtott a nyilas belügyminiszter, Vájna Gábor 1944. december 23-i rendelete, amelynek értelmében minden zsidónak minősülő személy, ha csak nem volt védlevele, köteles volt 1944. december 31 -ig a gettóba vonulni. E rendelet alapján a bujkáló és elfogott zsidókat — a nyilasok értelmezése szerint mindenféle hivatalos eljárás nélkül rövid úton kivégezhették.

164 így állt elő 1944 végén és 1945 első heteiben Budapesten az a paradox helyzet, hogy szemben a németek által megszállt más országokkal, a gettóban őrzött zsidó lakosság helyzete biztonságosabbnak bizonyult, mint a hamis papírokkal bujkálóké, vagy a külföldi védlevéllel rendelkezőké. Más országokban a németek kivonulásukat megelőzően a gettókat felszámolták, Budapesten — Himmler parancsára — a gettót a felszámolás elől az SS-el őriztették. Természetesen ez csak úgy történhetett meg, hogy 1944 végén, amikor a német katonai vereség közvetlen közelségbe került, a „veszett fejsze nyelét" menteni kívánó egyéni törekvések révén a Hitler által kiirtani szándékozott európai zsidóság egy csekély hányada s éppen a magyar fővárosban, kikerült a hivatalos német zsidóellenes rendszabályok hatálya alól. A zsidók életéért folyó harc azonban még nem ért véget, mert nem csekély erők azon munkálkodtak, hogy a védelem nélkül álló gettóban lévő zsidókat, közvetlenül megmenekülésük előtt, legyilkolják. A nyilas alvezérek gyilkolási szándékai a bekerített Budapest helyzetének roszszabbodásával s németek által beharangozott felmentési kísérletek sikertelenségével párhuzamosan egyre fokozódtak. Bükkös György, a Reltmann által kinevezett XIV. kerületi nyilas vezető szerint: „... Novemberben a kerület parancsot kapott, hogy az óvóhelyeket, pincéket és házakat át kell vizsgálni és bujkálókat át kel adni az illetékes hatóságoknak. Később felkoncolási parancs jött ki a bujkálókkal és katonaszökevényekkel szemben... A front óráról-órára közelebb került hozzánk, mi pedig teljesen megvadulva, nap mint nap újabb razziákat tartottunk, 50-60 embert fogtunk el, akik közül 40-et végeztünk ki a Duna-parton." ' Kröszl Vilmos 102