Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Bevezető

következtek be, amelyek a korábbi SS taktikát kényszerűen megváltoztatták. Végérvényessé vált a franciaországi invázió sikere, s az ottani német front összeomlása. A hónapokon át mozdulatlan olaszországi német harcvonalat is áttörték a szövetségesek és elfoglalták Rómát. Leginkább azonban a Hitler elleni 1944. július 20-i merénylet rendítette meg Himmleréket, amely előrevetítve saját várható sorsukat, gyors cselekvésre késztette őket. Schellenberg újólag felvetette a nyugatiakkal való tárgyalások szükségességét, hangoztatva, hogy ennek minimális előfeltétele a deportálások leállítása. Európa többi országában ez ekkorra már lezajlott, Magyarországon is csak Budapest volt hátra. Himmler ki is adta a megfelelő parancsot. Ez döntötte el a budapesti zsidók sorsát. (W. Höttl közlése) A további magyarországi deportálásokat leállító első Himmler parancs időpontját illetően a források egymástól eltérő dátumokat adnak meg. Július 24, 26 és 28 egyaránt előfordul az alapvető művekben. Az események további alakulása szempontjából nem is a parancskiadás napjának pontos meghatározása a lényeges, hanem az a tény, hogy a zsidóügyek intézésében legilletékesebb nemzetiszocialista vezető egyáltalában kiadott ilyen példátlan és az addigi náci gyakorlattal szöges ellentétben álló hihetetlen parancsot. Nem a román kiugrás váltotta ki Himmlerék pánikszerű aktivitását a nyugati kapcsolatfelvétel tekintetében, hanem az elkerülhetetlen bukás biztos tudata. Románia 1944. augusztus 23-án lépett ki a háborúból, viszont a Himmler megbízásából eljáró Becher SS alezredes már — cionista közbenjárás nyomán — augusztus 21-én tárgyalt a német-svájci határon Saly May érrel, a Joint svájci tagozatának elnökével. Ugyanezen a napon futott be a svájci határállomásra a Bergen-Belsen-i átmeneti táborból a magyarországi cionista mentőbizottság közbejöttével a deportálásokból kiemelt neves és gazdag zsidók első, 318 fős csoportja. Himmlerék tehát, a saját szemszögükből nézve, általuk komolynak tekintett engedményeket tettek s az említett tárgyal ásókon még messzebbmenő gesztusok megtételét is kilátásba helyezték az annyira áhított „nyugati" kapcsolatok felvétele és folyamatossá tétele érdekében. Az események menetében bekövetkezett fordulat arra utalt, hogy Himmlerék 1944 júliusát követően a „zsidókérdést" már nem az ellenük irányuló alkalmi háborús szövetség bomlasztására felhasználható eszközként kezelték, hanem, a budapesti zsidó lakosság életének megkímélését érdemként feltüntetve, a saját túlélésüket kívánták a háború után várható felelősségrevonás esetére bebiztosítani. Az új SS hozzáállás tenyéré utal az is, hogy a román átállást követően, 1944. augusztus 25-én hajnali 3 órakor Winckelmann magyarországi SS főpa9