Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika

III. Városgazdálkodás és községesítési politika A várospolitika jellegében, irányultságában végbemenő tényleges — nem csupán programok és törekvések szintjén jelentkező — változások szinte fókuszba gyűjtve tükröződnek a bevételek és a kiadások alakulásában. Ezek elemzésének fő forrásaként a gazdálkodás tényeit teljeskörűen tükröző évenkénti zárszámadások szolgálnak. Minden esetben a be- és kifizetések tényleges teljesítését tükröző lerovási rovat adatait használtuk, figyelmen kívül hagyva az átfutó és kezelési jellegű tételeket. A főváros intézményeinek és az általuk ellátott feladatoknak a finanszírozása nem egy egységes költségvetés keretében történt, hanem tucatnyi elkülönített, önálló költségvetéssel bíró alapból. Az ún. községi alap költségvetése jelentette tulajdonképpen az „általános" költségvetést. Ennek keretében számolták el mindazokat az anyagi eszközöket, amelyeket nem kötöttek le intézményesen valamely meghatározott célra. A községi alapon belül is külön kezelték az ingatlanok eladásából származó bevételt, amit csak vagyongyarapodást jelentő beruházásokra volt szabad fordítani, valamint a kölcsönpénzeket. Ez a rendszer arra szolgált, hogy a folyó kiadásoknál mutatkozó túlköltekezés ne legyen elfedhető beruházásokra szánt keretek elvonásával. Kényszer szülte megoldást mindazonáltal erre is találtak: a rendes kezelés keretében fedezetet nem találó kiadásokat a kölcsönalaptól elvont „kamat nélküli előleg" címén számolták el, megtérítéséről pedig gyakran nem, vagy csak évek múlva gondoskodtak. A többi alap meghatározott rendeltetésű, különböző eredetű és természetű vagyonrészeket és jövedelmeket foglalt magában. Költségvetésük együttesen is alig egytizedét tette ki a községi alapénak. A kisajátítási alapot az FKT-val kötött terjedékegyezmény előírásai szerint tartotta fenn a főváros, és évi 60.000 koronával, ezen felül a városi telkek eladásából befolyó összeg 20%-ával, valamint az építési eljárási díjak felével dotálta. Az alap bevételének egyharmadát a fővárosi pénzalapnak engedték át a magántelkekből közterülethez csatolandó „terjedékek" megváltására. A fővárosnak kisajátítási célokra a maradék összeg állt rendelkezésére. A fővárosi pénzalap jövedelmének szűkössége folytán a kilencvenes évektől kezdve a nagyszabású városrendezési munkákkal összefüggő kisajátítások költségét a főváros kisajátítási alapjának kel91