Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika

lett vállalnia. Az alapjövedelme és kiadásai között évről-évre mutatkozó hatalmas rést az egyébként más célra szánt kölcsönpénzekből tömték be. A főváros valamennyi kórházának fenntartási és működtetési költségeit két kórházi alapból — a pestiekét a Szent Rókus, a budaiakét a Szent János kórházi alapból — fedezték. A külön alapszerű kezelés azért volt szükséges, mert a kórházi ápolási díjakat a közegészségügyi törvény rendelkezése értelmében csak erre a célra lehetett felhasználni. A szegény betegek ápolási díjainak megtérítése az illetőségi község feladata volt. A fővárosban munkát kereső vagyontalan tömegek beáramlása folytán a kórházakban is igen sok fizetőképtelen vidéki beteg fordult meg, akiknek ápolási költségét csak nagy késéssel, vagy egyáltalán nem sikerült behajtani az illetőségi községtől. Ez igen nagy terhet rakott a háztartásra, mivel a költségeket a folyó pénzkészletből kellett előlegezni. Elsősorban a főváros kívánságára rendelkezett az országgyűlés az 1898:XXI. te.-ben az országos betegápolási alap létesítéséről, amelynek forrása az állami egyenesadókra kivetett betegápolási pótadó volt. A továbbiakban ennek terhére történt a szegény betegek kórházi ápolása. Ettől kezdve a főváros kórházi alapjainak bevételei nagyjából fedezték a kiadásokat. A kórházépítésekre nem a kórházi alapok jövedelme szolgált, arra főképpen kölcsönpénzeket használtak fel. A szegényalap mind az intézeti szegénygondozás, mind a segélyezés finanszírozására szolgáló anyagi eszközöket magában foglalta. Nagyszámú alapítvány, a közalap tőkéi, hagyományok és adományok mellett a város egyes állandó jövedelemforrásait (nyilvános előadások engedélydíjai, bírságpénzek) is lekötötték a szegényalap javára. Mindez a bevétel messze elmaradt az alap kiadásaitól, a különbözetet a községi alap fedezte a szegényalapnak nyújtott segély címén. Hasonló volt a helyzet a József Fiúárvaház, az Erzsébet Leányárvaház, a Mayer Ferenc Fiúárvaház és a Községi Szeretetház fenntartására szolgáló alapokkal. A Kerepesi úti köztemető alap viszont fenntartotta magát a temetői bevételekből. Ehhez az alaphoz tartozott a pesti oldal valamennyi köztetmetője és a Farkasréti temető, a régibb budai temetők azonban a községi alaphoz sorolódtak. Az alapok száma 1904-ben a 20 millió koronás útburkolási kölcsön felvételével gyarapodott. A községi alaptól való teljes elkülönítést az indokolta, hogy az alapból elvégzett burkolások utáni járulékokat teljes egészében a kölcsön törlesztésére kívánták felhasználni. Az ezúton nem fedezett törlesztőrészletek és kamatok összegét a községi alap átutalta a burkolókölcsön-alapnak. A következő új alap 1912-ben, a Bernfeld Mórféle fiúárvaház megnyitásával létesült, ezt azonban további számításainknál figyel92