Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

I. Bevezetés - A városigazgatás változó funkciói a századfordulón

mészetű közszolgáltatásokat általában korántsem közmegelégedésre ellátó, monopolhelyzetükkel visszaélő vállalatok busás nyeresége felé. Angliában az 1870-es években, Németországban a rá következő évtizedben bontakozott ki nagyobb arányokban azon üzemek községesítésének folyamata, amelyek esetében ezt már nem a hatóság szűkebb feladatkörében jelentkező égető hiány felszámolása, hanem elsődlegesen pénzügyi, gazdaságossági szempontok, másrészt a fogyasztóknak jobb és megbízhatóbb szolgáltatás, mérsékeltebb tarifák iránti igénye ösztönözte. A községesített üzemek tarifapolitikáját az a törekvés határozta meg, hogy azok olyan nyereséget biztosítsanak a városi háztartás számára, ami elkerülhetővé teszi az adóterhek fokozását, és nem csak az üzemekbe fektetett tőkét törleszti, hanem azon kívül a nem jövedelmező infrastrukturális és szociális létesítményekre fordított kölcsönpénzek törlesztésére és kamataira is fedezetet nyújt. Bécsben az 1895. évi községi választások eredményeképpen megbuktak az addig kormányzó liberálisok, és a keresztényszocialista Kari Lueger polgármesterré választása egy erőteljes antiszemitizmussal és antiliberalizmussal átitatott konzervatív szociálreformer mozgalom áttörését jelezte a várospolitikában. Harsány antiszemita és nagytőke-ellenes felhangok kíséretében kezdődött meg, és a világháború előtti évekre be is fejeződött az energiaszolgáltató és a közlekedési vállalatok városi kézbe vétele. Luegerék ezt a politikát egyenesen rendszerváltozásként hirdették meg: „...szándékunk nagyszabású községi szocializmus bevezetése annak érdekében, hogy a közterhek fenyegető emelkedését elhárítsuk, és a közlekedési, világítási és energiaszolgáltató vállalalatok átvételével elegendő bevételre tegyünk szert ahhoz, hogy a fokozott és évről évre emelkedő szükségletek ellenére a város kiegyensúlyozott, deficitmentes irányítását a továbbiakban biztosítsuk."

4 A keresztényszocialista korszakban, 1896-1913 között Bécs város bevételei között a szolgáltatásokból eredő bevételek aránya, főként a községesített üzemek befizetéseinek köszönhetően, 14,5%-ot tett ki, szemben a liberális korszakbeli 7,9%-kal. Ezzel egyidejűleg hasonló arányban, 56,6%-ról 49%-ra csökkent az adóbevételek aránya. Ha tehát nagyon radikális eltolódásról valójában nem is beszélhetünk, az üzemek nyereségorientált tarifapolitikája mégiscsak lehetővé tette az adózók kímélését. Más kérdés, hogy mind az adó-, mind a tarifapolitika hangsúlyozottan a keresztényszocialisták sajátos szavazóbázisát jelentő középréteg érdekeit vette figyelembe. 4 Id. Seliger - Ucakar, 1985. 816. 8