Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

I. Bevezetés - A városigazgatás változó funkciói a századfordulón

Európa nagyon sok városának gazdálkodásában éles politikai váltás nélkül is hasonló változások mentek végbe." A századfordulóra a városok polgári vezető rétegei körében meggyökeresedett az a felismerés, hogy a piaci mechanizmus öntörvényű működése alkalmatlan arra, hogy az urbanizált életmód megfelelő kereteit a nagyvárosi népesség zöme számára megteremtse. Ez pedig az egész újratermelési folyamat súlyos zavarait idézi elő, veszélyezteti a társadalmi békét, a környezet nem megfelelő minősége pedig a felső- és középréteg életformáját is károsan befolyásolja. E problémára a válasz egyrészt a hatósági beavatkozás kiterjesztése újabb és újabb területekre, másrészt a beavatkozás eszközrendszerében, a szabályozás mellett, mind nagyobb szerepet kap a különféle szolgáltatások hatósági szervezése, a magánszférából a közszférába utalása. Mindez, noha a gyakorlatban szakítást jelentett a hagyományos laissezfaire liberalizmussal, korántsem igényelte feltétlenül, legalábbis a kezdeti szakaszban, annak valamiféle elvi megkérdőjelezését, amint ezt ajelenség viszonylag korai angliai kibontakozása mutatja. A klasszikus liberalizmus eszmekörében a várost magát is fel lehetett fogni az ott vagyonnal rendelkezők és adót fizetők elsődlegesen gazdasági társulásának, akik pénzükért joggal várják el a vagyonbiztonság és a gazdasági tevékenység feltételeinek szavatolását, az ezzel összefüggő szolgáltatások biztosítását. Kétségtelen ugyanakkor, hogy Közép-Európában a városigazgatás szolgáltatásszervező jellegének előtérbe kerülése párhuzamosan haladt és szorosan összefüggött a klasszikus liberalizmus eszméinek az 1873-as válságot követő megrendülésével, a beavatkozó állam kibontakozásával. Amint a kérdés egyik kiváló brit kutatója megfogalmazta:,, A 19. századi város ilymódon valóságos hatalmas laboratórium volt, amely megmutatta a piaci mechanizmus hatékonyságának határait, és próbára tette a javak és szolgáltatások termelése más módozatainak működését." Egy másik honfitársa, Anthony Sutcliffe foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a fővárosi státusznak volt-e jelentősége a városi környezet ellenőrzése, szabályozása terén, és London, Párizs, Berlin példája alapján eléggé kedvezőtlen eredményre jutott: a fővárosok iránti erőteljes ál5 Seliger - Ucakar, 1985. 801-823. 6 Krabbe, 1985. 15-100.; Reulecke, 1985. 49-148.; Fräser, 1993.; Sutcliffe, 1995.; Stadt und Bürgertum, 1990.; Melinz - Zimmermann, 1996. 7 Morris, 1990. 107. 9