Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 5. Az egyesített községi párt felbomlása és Bárczy irányító szerepe

fogalmazott, hogy közigazgatási ügyosztályok élén kötelező a jog- és államtudományi végzettség, két ügyosztályt egyszerűen átminősítettek „közigazgatásiból" „műszaki" ügyosztállyá, és élükre mérnök-tanácsnokot állítottak. Ezek egyike az űt- és csatornaépítési, a másik pedig az újonnan létrehozott építkezési ügyosztály volt, amely a város saját építkezéseinek irányítását látta el. Egy átfogó szemléletű városi gazdaságpolitika igénye hívta létre a közgazdasági ügyosztályt. ' Az ilymódon megerősített és a maga képére formált adminisztráció meghatározó, kezdeményező szerepét Bárczy a szétforgácsolt közgyűléssel szemben is erős kézzel érvényesíteni tudta. A korábban takarékosságot, vagyonkímélést előtérbe helyező közgyűléssel sikerült nagyvonalú kölcsönfelvételre alapozott hatalmas beruházási programot elfogadtatnia, és az eredetileg 10-15 évre tervezett programot mintegy öt év alatt végre is hajtották. Mindez olyan nagyfokú operativitást, és a kölcsön- és községesítési ügyek egy részénél olyan bizalmas jellegű előkészítést igényelt, hogy a városatyák gyakran kerültek azonnali döntés kényszere elé, ami nemegyszer valójában a polgármester lépéseinek utólagos jóváhagyását jelentette. 1914. márciusában például Bódy Tivadar már alá is írta a 158 millió koronás kölcsönszerződést a Dresdner Bankkal, amikor az ügy a tanács, majd a közgyűlés elé került.

1 ° Hasonlóképpen rendszeresen állították kész helyzet elé a Belügyminisztériumot is. A közgyűlésen természetesen rendszeres volt a berzenkedés a tanács és a polgármester túlzott önállósága, a döntések késői és nem „kellően előkészített" előterjesztése ellen, sok városatya fejezte ki aggodalmát a „gyors tempó" és a nagyvonalú adósságcsinálás miatt, de a fontosabb határozatokat minden esetben nagy többséggel, vagy éppen egyhangúlag szavazták meg. A városi hatóság szociális szempontú beavatkozásának kiterjesztése és a város vállalkozói szerepvállalása úgyszólván általános támogatást élvezett. A demokrata adópolitikai program veresége nyomán Bárczy felismerte, hogy a nagypolgárság érdekeit közvetlenül sértő lépésektől mindenképpen tartózkodnia kell, és a továbbiakban ehhez tartotta magát. A városigazgatás új eszköztára a kölcsönpénzekre támaszkodó beruházási politikával hozzájárult a társadalmi feszültségek csillapításához és a város működőképességének javításához anélkül, hogy ennek anyagi 158 FK. 1911. 50. szám I. Mell.; BFL Közgy. jkv. 1870/191

1. 159 Részletesen Id. a III/2. fejezetben. 160 Gárdonyi, 1923. 245-251. 86