Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 5. Az egyesített községi párt felbomlása és Bárczy irányító szerepe

terheit akárcsak részben áthárította volna a vagyonos polgárságra. E tekintetben a közgyűlést uraló nagypolgári réteg számára ez az irányvonal igen előnyös volt. Közvetlenül legfeljebb a községesített vállalatokban érdekelt személyek estek el további profitlehetőségektől, akik bár igen befolyásos, de mégiscsak szűk kört alkottak. A községesítési politikát a közgyűlés könnyen elfogadta, ha ezzel elejét vehette az adórendszer olyan átalakításának, ami a nagy vagyonok és magas jövedelmek fokozottabb igénybe vételét jelentette, és a tulajdonos polgárság jóval szélesebb körét érintette volna. Prey er Hugó jóformán egyedül vállalkozott arra az 1911. évi költségvetés vitája alkalmával, hogy nyíltan kétségbe vonja az új típusú, szolgáltató, beavatkozó városigazgatás létjogosultságát: „Én fenntartom azt a nézetemet, hogy egy városnak és közületnek első sorban meg kell teremteni a feltételeket az üdvös gazdasági munkára és egyes gazdasági egyének jólétének a fokozására és biztosítására, az a közvetlen behatás, amely olcsóbb életet akar adni az illető szájába, amely olcsóbb lakást akar adni, amely olcsóbb ruhával akarja ellátni, egyszóval a népszükségletek aprólékos részkérdéseibe hatósági úton akar belenyúlni, annak a pénzügyi ereje ezeknek a feladatoknak a megvalósításában kell hogy kimerüljön, és kell, hogy az összesség ennek csak kárát vallja."

1 E nézetét általános helyeslés mellett Vázsonyi utasította vissza: „Mi túlnőttünk azon, hogy mint egy nemes céh nézzük a világol, ezen a világnézeten túl vagyunk, és nekünk nem az a feladatunk, hogy mi mint város gazdagodjunk, és azt higyjük, hogy a városnak van különvált élete, amely más, mint a lakosság élete. Mihelyt az állam másnak tekinti magát mint a nép, mihelyt egy város, egy municípium azt hiszi, hogy különvált élete van és a lakosságnak ismét különvált élete, az az állam és az a másik szerv, az a város gyűlöletessé és feleslegessé válik."

161 Az eredeti demokrata program célkitűzései közül ugyanakkor nem csak az adózásra vonatkozó követelések maradtak teljes mértékben megvalósítatlanok. Nem történt előrelépés a társadalom részvételi lehetőségeinek kiszélesítése, a döntéshozó folyamatokból addig kizárt munkás- és kispolgári rétegek politikai integrálása terén sem. Ilyen körülmények között Bárczyék szociális reformpolitikája a legjobb szándék mellett sem lehetett más, mint tipikusan apparátusi módszerekkel, a városi 160 FK. 1910. december 13. Mell. 8. 161 FK. 1910. december 27. 2296. 87