Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 5. Az egyesített községi párt felbomlása és Bárczy irányító szerepe

az volt, hogy a legtöbbször az ügyek meghallgatásán kívül csakjelentéktelenségek fölött lehetett volna csevegni, vagy a távollevő polgármesterrel vitatkozni. A tanács tagjai tehát igyekeztek mind kevesebb időt tölteni a tanácsüléseken, lehetőleg csak annyit, amennyit saját ügyeik előadása megkívánt, és az elnöklő alpolgármesterre hárították a gondot, hogy a határozatképességet valamiképpen fönntartsa." Egy ido után a polgármester maga is érzékelte, hogy az ügyosztályvezetők igazi tanács­kozó fóruma hiányzik. Ezért 1912-ben helyettes főpolgármesteri minőségében fel­támasztotta a hosszú évek óta Csipkerózsika-álmot alvó számonkérő szék intéz­ményét, amelynek eredeti rendeltetése az ügymenet ellenőrzése volt a főpolgár­mester mint a kormány közege által. A Bárczy vezetésével 1912 novemberében tartott számonkérő szék tárgya egészen más volt: a költségvetés beterjesztése kap­csán itt tekintették át részletesen az előző költségvetésekhez kapcsolódó közgyűlési instrukciók végrehajtását és a tanács következő évi munkaprogramját. 157 Aki a ta­nácsnokok közül nem volt képes felvenni a Bárczy által diktált tempót, vagy nem értett egyet a módszereivel, az menthetetlenül háttérbe szorult. 191 l-ben végrehajtották a központi igazgatás addigi legnagyobb szabású átszer­vezését. A polgármester adminisztratív teendőktől történő további mentesítése ér­dekében egy harmadik alpolgármesteri állást létesítettek, és időmegtakarítás céljából bevezették a tanács ügyosztálycsoportonkénti párhuzamos üléseztetését, valamelyest növelték az ügyosztályvezetők önállóságát. A legjelentősebb újítás a több évtizede konzerválódott ügyosztályi-hivatali struktúra reformja volt. Elsősor­ban a városigazgatás új, szélesebb tartalma folytán korábbi szervezeti kereteiket kinőtt ügykörök számára hoztak létre új ügyosztályokat. így önállósult az addig gyakorlatilag az elnöki ügyosztály alosztályaként működő vízvezetéki és világítási, valamint a szociálpolitikai és közművelődési ügyosztály, Buzáth és Wildner pedig tanácsnoki rangra emelkedett. Ugyanekkor lépett elő tanácsnokká Harrer Ferenc is, aki akkor a városrendezési és építési ügyosztály irányítását látta el. Fontos lépés volt a Mérnöki Hivatal megszüntetése, és személyzetének beosztása a tanácsi ügy­osztályokba. Addig ugyanis műszaki ügyekben minden egyes intézkedés bonyo­dalmas iratváltásokat kívánt. Ekkor szakítottak azzal a sarkalatos elvvel is, hogy ügyosztályvezetői posztot csak jogász tölthet be. Mivel a minősítési törvény úgy 156 Harrer, 1968. 153-154. 157 BFL IV. 1402.b. 338/1912. 85

Next

/
Thumbnails
Contents