Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 4. Bárczy polgármesterré választása és az egyesített községi párt megalakulása

felesége révén tehát a magyar társadalom uralkodó osztályába tartozott, és igen nagyszámú, de földi javakban kevéssé bővelkedő atyafisága szívesen kölcsönözte a patinát Sacher István bárczyságának a családi politika ellenértékeként, hiszen gyümölcseit az új rokon tüneményes emelkedése folytán bőségesen élvezte.... Bárczy István szegény ember volt, szegényen is nősült. Tehetségének, ügyességének köszönhette fényes előmenetelét, de azon ritka beérkezettek közé tartozott, aki nemcsak nem irigyelte mástól, ha tehetsége érvényesül, hanem a tehetségek szárnybontogatását segítette is. Bárczy azonban nemcsak szegény ember volt, de bohém is. Bár mindennapi szükségleteiben igénytelen is tudott lenni, ha szépségről vagy művészetről volt szó, nem törődött anyagi lehetőségeinek határaival. Amikor aztán módjában állt egy világváros fényében sütkérezni, valóságos reneszánszkori városfejedelem életét élte. Jellemző, hogy a közvélemény helyes érzékkel a „podeszta" nevet találta ki számára. Pedig ekkor is szegény volt, csak tisztségét viselte fénnyel."

1 A Bárczy mögött felsorakozó igen heterogén tábort közvetlenül mindenekelőtt a Polónyi-féle egyeduralmi törekvésekkel szembeni védekezés késztette összefogásra. Mindannyian osztoztak ugyanakkor abban a reményben, hogy az új polgármester a kormánnyal is el tudja fogadtatni a főváros igényeit. Azt ugyanis már ekkor észlelni lehetett, hogy Polónyi fenyegetőzései és a választási kudarc után fokozódó acsarkodása nem tükrözi a kormány egészének politikáját. Wekerle Sándor miniszterelnök és Andrássy Gyula belügyminiszter hozzáállása a főváros anyagi megtámogatasának kérdéséhez kifejezetten biztatónak tűnt, eltérően a megelőző kormányokétól (és az inkább Polónyi által befolyásolt parlamenti közhangulattól). Bárczy megválasztásakor tartott programbeszédében maga is utalt rá, hogy pénzügyi tekintetben „különösen rá vagyunk utalva a kormány jóindulatára, a mi felől kétségünk annál kevésbé lehet, mert nem régiben a kormány elnöke egész határozottan kilátásba helyezte a főváros anyagi terheinek könnyítését." Újszerű volt, hogy Bárczy bemutatkozó beszédének élén a főváros önkormányzati jogkörének bővítését és a választói jognak az „egész állandó lakosságra" való kiterjesztést említette, majd az „egymással küzdő városi pártprogrammok alapján" szerveződő képviselet megteremtésének fontosságát emelte ki. A még erősen vázlatosan, ismertetett, de már határozott kontúrokkal rendelkező elképzelések alapve127 Harrer, 1968. 103-104. 72