Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 3. A pártosodás kezdetei

annyi lett, a kormány az iskolák fenntartására biztosított némi államsegélyt. Széli Kálmán miniszterelnök ugyanakkor, belügyminiszteri minőségében, az 1902. évi költségvetést jóváhagyó leiratában közölte, hogy a „kibontakozást ...első sorban a fővárosnak magának kell önkormányzati körében megtalálnia". „Ha a háztartásban nem váltakozó érdekcsoportok ötletszerű akarata, hanem egy czéltudatos, tervszerű programm lesz az irányadó, ha a közérdekek minden téren kizárólag uralkodnak az egyéb érdekek fölött..." ez esetben a főváros képes lesz háztartását rendezni. A közgyűlésen az „érdekcsoportok" uralmára utaló kitételek nagy felzúdulást keltettek. I03 A főváros súlyos pénzügyi helyzete miatti kölcsönös egymásra mutogatás politikailag is repedéseket idézett elő a kormány és a közgyűlési többség közötti, mindaddig lényegében zavartalan viszonyban. Széli napirendre tűzte a fővárosi törvény revíziójának sok éve húzódó ügyét is. Az 1902 áprilisában közzétett irányelvek tartalmazták Újpest, Kispest, Rákospalota, Erzsébetfalva Budapesthez csatolását. A kerületek számát tizenötre kívánták növelni. A törvényhatósági bizottság létszáma 150-re csökkent volna. A központi igazgatás élén álló kormányzót a király, a két alkormányzót pedig a belügyminiszter jelölése alapján választhatta volna a közgyűlés. A városi tanács kormányzósági tanács néven működött volna tovább, a kerületek élén polgármesterek álltak volna az elöljáróénál lényegesen kiterjedtebb hatáskörrel. Ezek az elképzelések még ily vázlatos formában is alkalmasak voltak arra, hogy az önkormányzat uralkodó csoportjában addigi birtokállománya veszélyeztetettségének érzetét keltsék. A törvényjavaslat tényleges kidolgozására a Széli-kormánynak már nem maradt ideje, utódai pedig levették a napirendről a kérdést. Ennek ára az volt, hogy a véderővita és a parlamenti válság kiéleződése kapcsán a közgyűlési többség is fokozatosan visszatért korábbi, töretlenül kormányhű magatartásához. 1903 novemberében az obstrukció letörésének programjával fellépő Tisza-kormányt még a főpolgármester által vezetett népes küldöttség által is üdvözölték, ami addig teljesen szokatlan eljárás volt. 101 FK. 1904. május 20. 102 FK. 1902. február 7. 103 FK. 1902. február 28. 104 Pesti Hírlap 1902. április 25. 105 FK. 1903. november 20.; november 24. 62