Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 3. A pártosodás kezdetei

meg szószólójuknak. " A bizottsági tagok körében valamennyi megnyilvánulását általános elutasítás és ellenszenv fogadta. Legfontosabb feladatnak egy kerületi hovatartozástól független egységes program alapján álló közgyűlési párt megteremtését tekintette. A programot, amelyben általános politikai koncepcióját igyekezett konkrét városi ügyekre lebontani, az 1897. évi községi választásokra való felkészülés során hirdette meg.

7 Ez már magában is szokatlan eljárás volt, hiszen addig a törvényhatósági választáson induló csoportosulások nem léptek programmal a választók elé. Első helyen a városigazgatás struktúrájának átalakítását, a polgári részvétel lehetőségének kiterjesztését célzó követelések álltak: a virilizmus és a vagyoni cenzus eltörlése (de az értelmi cenzusnak még megtartása), a kisebbség arányos képviseletének biztosítása (azaz olyan listás választási rendszer, amely a versengő listákat az elért szavazatok arányában részelteti a mandátumokból), az összeférhetetlenség szigorú érvényesítése, valamint a bürokrácia visszaszorítása. A választójogot illetően Vázsonyi ekkor még az írni-olvasni tudáshoz kötött választójog híve volt. Éppen a községi választás tapasztalatai alapján jutott arra a következtetésre, hogy csak olyan választójog fogadható el, amely nem igényli a választók külön jelentkezését és összeírását, a kritériumok meglétének bonyodalmas igazolását. 1898-tól e megfontolásból foglalt állást az általános választójog mellett. Ezután következnek azok a programpontok, amelyek a városi bevételek szerkezetének a ,, kisemberek" érdekeinek megfelelő átrendezését célozták. Első helyen állt a közvetett adók eltörlésének és önálló progresszív városi adó bevezetésének követelése. Vázsonyi számára egyértelmű volt, hogy az önálló városi adók szerepének fokozása elválaszthatatlan az állami egyenesadó-rendszer gyökeres reformjától, ezért ennek a kormánynál történő szorgalmazását is a törvényhatóság fontos feladatának tekintette. A „haszonhajtó vállalatok" városi kezelésbe vételének követelése kapcsolódott az előbbihez: ha ezek bőséges profitja a községi háztartás terhein könnyít, elkerülhetővé válik az adóteher további növelése. E programpontok 1900-ban egészültek ki a magántelkekben közmunkák folytán előállt értékemelkedés megadóztatásának (betterment), valamint városi örökösödési adó bevezetésének követelésével.

77 A várospolitikából addig úgyszólván teljesen 75 FK. 1897. január 29. 76 FSZEK Ballagi Gyűjtemény.; a meghirdetés alkalmából elmondott beszéd Vázsonyi I., 132-138. 54