Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)
II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 3. A pártosodás kezdetei
hiányzó munkásvédelmi, szociálpolitikai szempont érvényesítésének igényét jelentette az a programpont, hogy a vállalkozókkal kötött szerződésekben a város tartsa fenn a jogot az alkalmazottak maximális munkaidejének és minimális bérének meghatározására. Szerepelt még a programban a teljesen ingyenes népoktatás, valamint „kisipari alakban folytatott foglalkozások mindjobban terjedő kapitalizálását" megakadályozó, és a munkásosztályt az „individualista társadalmi rend keretében" megtartó „czéltudatos demokratikus városi politika" követelése. Hasonló célkitűzéseket a Kasics-íéle I. kerületi Szabad Polgári Párt programja is tartalmazott (de már az általános választójog igenlésével). Más kerületekben fellépő ellenzéki csoportok programjai jóval elmosódottabbak voltak. Az 1897. évi törvényhatósági választások újszerű mozzanata volt, hogy az I., a III., a VI., VII. és a VIII. kerületek ellenzéki csoportjai elhatározták közös virilista lista összeállítását a negyvenötös bizottság listája ellen. Ezt nem sikerült megvalósítani. A felbuzdulás eredménye csupán egy röplap lett, amely arra szólította fel a választókat, hogy az egyedüli hivatalos listáról töröljék a név szerint felsorolt törzsfőnököket (Országh Sándor, Mérő János, Pucher József, Hűvös József, Heltai Ferenc, Rémi Róbert), és helyükre a szövetkezett pártok jelöltjeit írják be. 78 Egyik kerületben sem sikerült azonban olyan közismert egyéniségeket felléptetni, akik a hivatalos jelöltek ellenében kellő számú szavazatot hoztak volna. A Terézvárosban sem volt egység abban, hogy a kaszinó listájáról ezúttal is sokak által törölt Dezsényi helyére kit írjanak be (Vázsonyi ezúttal nem esett újjáválasztás alá), így a demokrata lista előre látható bukása mellett egyénileg sem sikerült egyetlen jelöltjüknek sem bejutni. A választás a községpolitikai ellenzék érdemi megerősödése nélkül ért véget. 79 Mindazonáltal Vázsonyi addigi elszigeteltsége a közgyűlésben fokozatosan feloldódott, és az 1900. évi választás idején már az egyik legtekintélyesebb városatyának számított. Ennek legfontosabb oka az volt, hogy a törvényhatósági bizottság irányító csoportját nagyjából ebben az időben kezdte el komolyan nyugtalanítani az addig folytatott várospolitika pénzügyi alapjainak teljes ellehetetlenülése. A gazdálkodásnak elsősorban az állami adók pótlékolására alapozott rendszere 77 Új Század 1900. november 4. 78 Pesti Hírlap 1897. november 26.; december 4. 79 Uo. 1897. december 4.; december 5. 55