Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 3. A pártosodás kezdetei

szervesen beilleszkedett, azokat természetesnek tekintette, de magát ezen belül peremre szorítottnak, jogíosztottnak érezte. Elhatározta, hogy közéleti ambícióit e politikailag mindaddig teljesen szervezetlen réteg érdekképviseletének szolgálatába állítja. A kor politikai világában úgyszólván egyedülálló teljesítménynek számított, ahogy Vázsonyi befolyásos támogatók és komoly anyagi háttér nélkül, kizárólag a politikai piac működése révén, a modern tömegsajtó és a nagyvárosi nyilvánosság egyéb eszközeinek messzemenő kihasználásával megszerzett népszerűségnek köszönhetően jutott el az országos politika élvonaláig. A parlamenti politika polgári származású jellegadó személyiségei közül ő volt az első, aki politikai habitusát meghatározó élményanyagát már elsősorban a dinamikusan fejlődő modern nagyváros mindennapi életének sűrűjében szerezte, és nyíltan megtagadta mentalitás — és magatartásbeli igazodást a nemesi eredetű vezető rétegekhez. Új stílusa, a vidékies adomázástól élesen elütő ízig-vérig urbánus szarkasztikus humor, ezekből az újszerű tapasztalatokból táplálkozott. Beszédeinek alaprétege gyakran gazdagok és szegények, elnyomottak és hatalmasok örök ellentétének megszólaltatása volt. Ezt mély átéléssel tudta hallgatóságának konkrét tapasztalataihoz, indulataihoz hangszerelni: „... jegyezzük meg jól elvtársak, hogy a demokráciának legveszedelmesebb ellenségei ma nem az arisztokraták, hanem a polgárság elfajzott árulói, a parvenük, az új nemesek, a kizsákmányolók, akik a szerényebb viszonyok között élő középosztályt, a kispolgári réteget és a munkásosztályt csak másodrangú polgárságnak tekintik, társadalmilag megvetik, politikailag rabságban tartják és gazdaságilag kifosztogatják. (Percekig tartó taps.) ... Önök láttak már erkélyt melyet kőből faragott görnyedező, kínos arcvonású alakok tartanak; az erkélyen pedig vidám társaság dúsan lakmározott és ivott a habzó serlegekből. Képzeljék el, hogy e kőből faragott alakok élnek, a görnyedés, a kín, melyet a szobrász vésője formált, az élet valósága. Ez a társadalom képe ma."

71 Politikájának vezéreszméje a rendies vonásokat levető, értékrendjében, jogaiban és öntudatában összeforrott, gazdasági-vagyoni erejét tekintve széles bázison megalapozott magyar polgárság kialakítása volt. A külföld nagyvárosaiban kibontakozó új típusú, szolgáltatásszervező és aktív társadalompolitika iránt nyitott 71 Vázsonyi L, 132-133. A politikai pálya egészét áttekinti ugyané kötetben Pakots József bevezetője (Vázsonyi élete és kora), valamint Csohány, 1987.; Vázsonyi emlékezete, 1995. 48