Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)
II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 3. A pártosodás kezdetei
városigazgatásban a társadalmi integráció fontos eszközét ismerte fel, különösen ha az a polgári részvétel lehetőségeinek a választójog kiterjesztése révén történő növelésével is társul. Úgy vélekedett, hogy az új elemek térnyerése rövid időn belül a budapesti várospolitikában is elkerülhetetlen lesz. Az a mély meggyőződés vezette, hogy amennyiben a liberális berendezkedést nem fejlesztik tovább sürgősen demokratikus irányba, az a liberalizmus kiürüléséhez, társadalmi integráló erejének teljes elgyengüléséhez vezet. Az így keletkező űrt olyan erők fogják betölteni, amelyek nem csak az általa képviselt kispolgári rétegre, de az egész polgári életformára veszélyt jelentenek. Két irányból is érezte a fenyegetést: a régi és új „reakczió", valamint a szeme előtt kibontakozó szocialista munkásmozgalom oldaláról. Miközben a saját személyében megteremtette magyar és zsidó azonosságtudat teljes harmóniáját, a zsidóság teljes társadalmi befogadásának lehetőségét is a demokrácia irányába történő továbblépéssel szoros összefüggésben szemlélte. Különösen nagy hatást gyakorolt rá a bécsi liberálisok veresége az 1895. évi helyhatósági választásokon, az élesen antiszemita Kari Lueger keresztényszocialista politikus polgármesterré választása a császárvárosban. A bécsihez hasonló antiszemita tömegmozgalommal nem kellett ugyan szembenéznie, de Luegerék győzelmében a „hivatalos" liberalizmus megmerevedését, a demokratikus irányú továbbfejlesztéssel szembeni zártságát tekintette döntő tényezőnek. Maga körül ehhez vészterhesen hasonló jelenségeket tapasztalt. A közjogi alapon szervezett liberális pártokat alkalmatlannak tekintette a századforduló valós társadalmi problémáinak, törekvéseinek megjelenítésére és képviseletére. Az 1894 novemberi törvényhatósági választás előtt demokrata elveket valló fiatal, többségükben zsidó értelmiségiek (jobbára ügyvédek) és kereskedők egy csoportja elhatározta a terézvárosi demokrata párt megalakítását. A kerület politikai életét uraló párt a Terézvárosi Kaszinó körül tömörült, közkeletűen kaszinó-pártként emlegették. A kerület törzsfőnöke Mérő János ügyvéd, királyi tanácsos, majd Radocza János ügyvéd, országgyűlési képviselő volt. Az 1894. évi törvényhatósági választások az addigi helyzettel való elégedetlenség széles körű elterjedéséről vallottak. Jó néhány kerületben léptek fel új ellenzéki szerveződések, valamennyien a „klikkuralom" megtörésének jelszavával. Bizonyos igen szerény kapcsolatok is kezdtek közöttük kialakulni. Vázsonyi például a Lipótvárosban is bábáskodott a független polgári párt megalakításánál. 72 A változás reménye a szavazókat is a szokásosnál némileg nagyobb mértékben hozta mozgásba: a közel 16 ezer községi választójogosult mintegy kétharmada élt szavazati jogával. A kaszinók jól szerve49