Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 3. A pártosodás kezdetei

rül a községi választáson felléptetni, akire a hivatalos lista szavazói közül is sokan voksolnak, kihúzva valakit az elébük tett listából. (Arra ugyanis remény sem volt, hogy az egyes kerületekben elindított ellenlistákkal le lehet győzni az uralkodó csoportot, viszont a szavazatok összeszámlálása személyenként történt.) Ehhez olyan karizmatikus vonásokkal is rendelkező személyiség fellépésére volt szükség, aki képes elhitetni, hogy a gazdagokkal és hatalmasokkal szembeszállva képes előmozdítani a kispolgárság felemelését, társadalmi megbecsülését. Ez a személy egy fiatal zsidó ügyvéd, Vázsonyi Vilmos volt, aki 1894-ben jutott közgyűlési mandátumhoz a VI. kerületben. Vázsonyi és a Terézváros társadalma szerencsésen találtak egymásra. A Belső-Terézváros, a Belső-Erzsébetvárossal együtt, a modern kispolgárság kialakulásának legtipikusabb színhelye, egyúttal a zsidóság által legsűrűbben lakott városrész. Legnagyobb számban ide települtek a tőkés gazdasági életben alkalmazottként elhelyezkedést találó értelmiségi-kishivatalnoki elemek. Itt találhattak a legszélesebb fogyasztópiacra, és ennek megfelelően ide tömörültek a nagyvárosi életformához kötődő szolgáltatóipari és kiskereskedelmi szakmák képviselői. A századfordulón a kerület választójogosultjainak közel felét a hivatalnoki-értelmiségi réteg adta, a kereskedelem és a kisipar önállóinak aránya kevéssel 30% alatt volt. ° A társadalmilag erősen hasonló arculatú VII. kerületben az Ehrlich-csoport még több mint egy évtizeden át szilárdan kezében tartotta a gyeplőt. Ez a tény is arra utal, hogy a potenciálisan jelentékeny szavazótábor tényleges mozgósításában milyen nagy szerepe volt a személyes tényezőnek. Vázsonyi (eredetileg Weiszfeld) Vilmos 1868-ban a sümegi zsidó hitközség tanítójának hatodik gyermekeként született. Iskoláit már a fővárosban végezte, a politikai életbe 1889-ben joghallgatóként, az egyetemi itjúság véderő törvény-javaslat elleni tiltakozó mozgalmának vezéregyéniségeként robbant be. Ugyanebben az évben az ő egyik cikke volt a jeladás a zsidó vallás recepcióját, a nagy keresztény egyházakkal egyenrangú bevett vallásfelekezetté nyilvánítását célzó mozgalom megindítására. Ez a küzdelem az 1895. évi recepciós törvénnyel ért sikeres véget. Vázsonyi időközben publicistaként is nevet szerzett, állandó munkatársa, vezércikkírója a Pesti Hírlapnak. 1893-tól ügyvédi gyakorlatot folytatott a Terézvárosban. Itt afféle „szegények ügyvédjeként" módjában volt alaposan megismerni annak a sajátos rétegnek a mindennapi gondjait, amely a tőkés viszonyokba immár 70 Vörös, 1978. 430., 456-457., 626. 47