Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 2. Képviselet és bürokrácia

vezési szabályrendelete sem. így eme sokrétű hatósági ügy intézése ténylegesen az elnöki ügyosztályban, a polgármester személyes felügyelete alatt összpontosult. Roppant túlterhelt volt a tanács testülete is, mivel a fővárosi törvény és kiváltképp a szervezési szabályrendelet intézkedései minden érdemi ügyet, egészen a vállalkozói számlák kifizetésének engedélyezéséig, a tanácsülés elé utaltak, ami így alig állt egyébből, mint az egyes ügyosztályvezetői előterjesztések futószalagszerű jóváhagyásából. A tanácsnokok önálló kiadmányozási joggal még az ülésen kívül elintézhető ügyekben sem rendelkeztek, amelyek között pedig érdemleges határozat nem is fordulhatott elő. Az ügymenetet tovább bonyolította a csak jogász tisztviselőkből álló ügyosztályok és a más — orvosi, műszaki — képzettségű szakemberekkel is ellátott szakhivatalok merev elválasztása. A köztisztviselők minősítéséről szóló 1883. évi I. te. ugyanis a „szoros értelemben vett közigazgatási szak" állásainak betöltéséhez jogi és államtudományi végzettséget írt elő. A jogász tisztviselők erre hivatkozva évtizedekig mereven elhárítottak minden olyan törekvést, hogy fogalmazói, azaz a döntéstervezeteket végső formába öntő munkaköröket nem jogászok is betölthessenek. Mindezek a körülmények a hatásköri és felelősségi viszonyok gyors összezavarodását eredményezték. A hosszú városigazgatási praxissal rendelkező Alkér Gusztáv tanácsnok 1889-ben így jellemezte a helyzetet: ,,...az előbb tanácsülésen kívül elintézett tárgyak közül mindig több és több hozatott a tanácsülés elé, a tanácsülésben előbb véglegesen eldöntött ügyek pedig a közgyűléshez kezdtek eltereltetni, s midőn végre bekövetkezett az is, hogy mindinkább több és több közgyűlési határozat terjesztetett fel jóváhagyás czéljából a magas kormányhoz...ehhez járult a bizottságok számának — merem mondani •— maximumra történt fokozása, a szóbeli érintkezések apasztásával az írásbeli érintkezéseknek nagymérvű kiterjesztése; a központi hivataloknak szétszóratása s az időközben hozott törvényeknél a főváros specziális viszonyaira való nem kellő figyelem." A szervezeti reformtörekvések elsősorban a közgyűlés elé tartozó tárgyak apasztására, a tanácsülésben intézendő ügyeknek az elvi jelentőségű vagy vagyonkezelést érintő határozatokra szűkítésére, a polgármesterhez utalt hatósági teendők tömkelegének az ügyosztályokba való beosztására, az ügyosztályi önállóság és az egyéni felelősség erősítésére, az ügyosztályok és szakhivatalok kapcsolatának erősítésére, a bizottságok számának ésszerű csökkentésére irányultak. Sok 58 BFL IV. 1409. b. 1363/1885. 38