Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 2. Képviselet és bürokrácia

kifogás érte azt is, hogy a törvény túlságosan tágan vonta meg a közgyűlés által 6 évenként újjáválasztandó tisztviselők körét, mivel ezt a jegyzői karra is kiterjesztette, amely már a szűkebb értelemben vett szakapparátushoz számított. Mindazonáltal 1899-ben is csak néhány kisebb korrekcióig jutottak el: lehetővé tették, hogy a polgármesterhez utalt hatósági ügyeket helyette és nevében az alpolgármesterek és az ügyosztályvezetők intézzék, bevezették a kisebb tanácsülések rendszerét, ahol időkímélés céljából csak a határozatképességhez minimálisan szükséges létszámú tanácsnok vett részt valamelyik alpolgármester elnöklete alatt. A városigazgatás új súlypontjainak formálódását jelezte ugyanakkor a közlekedési ügyosztály létrehozása. E változások mindenesetre növelték a polgármester mozgásterét abban a tekintetben, hogy a tanácsi igazgatás egészét koordináló és a várospolitika súlypontjainak meghatározásában neki szánt kezdeményező szerepet betölthesse. Önálló döntési hatásköre leginkább a személyzettel való rendelkezés, a munka- és ügykörbeosztás terén volt. Ez nem lebecsülhető manőverezési lehetőséget biztosított, kihasználása viszont nagymértékben függött a mindenkori polgármester személyes adottságaitól. A polgármesteri tisztség nem számított politikai állásnak: rá is érvényes volt a képesítési előírás, és 6 évi megbízatásának ideje alatt éppúgy csak fegyelmi úton lehetett elmozdítani, mint bármely más hivatalnokot. Ez a szabályozás tökéletesen megfelelt annak a fentebb tárgyalt felfogásnak, amely a várospolitikából a pártharcot, a pártok szerinti szerveződést lehetőleg kizárandónak tartotta. Kevéssé koncepciózus és erős kezű polgármester mellett a hatáskörök, döntési fórumok kuszasága csak még inkább elősegítette a törzsfőnöki befolyás érvényesülését. A hat évenkénti újjáválasztás révén a teljes tisztviselői kar közvetlen egzisztenciális függésben volt tőlük. Az egyes posztokra a főpolgármester elnöklete alatt álló, és felerészben általa kinevezett kijelölő választmány állított, pályázat alapján, általában három jelöltet a sorrendiség megjelölésével. Ennek azonban pusztán formális jelentősége volt, mivel a választások sorsát a negyvenötös választmány döntötte el. A törzsfőnöki befolyásnak teret engedő polgármesterek keze tehát a személyzeti politikában is erősen meg volt kötve. 59 A szervezeti reformok és reformjavaslatok alapos ismertetése Márher, 1913.; ltl. még Vörös, 1978. 467-470. 60 BFL IV.1409.b. 882/1899.; Közgy. jkv. 310/1899. 39