Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)
II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 2. Képviselet és bürokrácia
A kerületi értekezletek azonban korántsem minden napirendi pontra terjeszkedtek ki, hiszen a közgyűlés hatásköre nagyon széles volt. Az általában csekély részvétel folytán az egyes közgyűlési szavazásoknál a „független", azaz a kerületi klikkekhez szorosan nem tartozó, álláspontjukat önállóan kialakító városatyák szavazata is döntő lehetett egy-egy ügyben. Ilyen esetben mindenképp nyomott a latban a szakbizottmány orientáló véleménye. A közgyűlés a tanács előterjesztése alapján hozta döntéseit. A városatyák és az igazgatási apparátus viszonyának szabályozása igen sok ellentmondásos elemet tartalmazott. A fővárosi törvény a városigazgatás fejlődésének egy sajátos átmeneti szakaszában született meg, és ezen átmeneti viszonyok sajátos lenyomataként rögzült évtizedekre, miután módosításához a politikai feltételek mindvégig hiányoztak. A központi igazgatás viszonyait az ekkor kiépülőfélben lévő sokrétűen tagolt, nagy üzemszerűen működő szakbürokrácia elveinek megfelelően igyekezett rendezni. Bizonyos fokig atavisztikus elemként ugyanakkor, korszerűtlenül nagy szerepet juttatott a testületi ügyintézésnek, anélkül, hogy a választott grémiumok érdemi kontrollját ezzel biztosítani tudta volna. Másrészt a modern szakbürokrácia kialakítása ekkor megrekedt a központi igazgatásnál, míg a rohamosan gyarapodó lakossággal a legszélesebb sávban érintkező kerületi adminisztráció változatlanul a hagyományos honorácior-típusú igazgatás formái között működött. A tanács teljes egészében hivatalnokokból: a polgármester elnöklete alatt az alpolgármesterekből és az ügyosztályokat vezető tanácsnokokból állt. Hatáskörében világosan tetten érhető korabeli városigazgatás egy már korábban említett jellegzetessége: az elvileg egymástól megkülönböztetett önkormányzati és állami hatósági feladatkörök gyakorlati összemosódása. A polgármesternek pedig önkormányzati ügyekben alig volt önálló, a tanácsétól elválasztott hatásköre. Annál tömegesebbek voltak azok az adminisztratív, hatósági teendők, amelyeket a 19. század utolsó két évtizedében sorozatban megszülető, a modern polgári viszonyok igazgatását az élet számtalan területén aprólékosan szabályozó törvények utaltak a törvényhatóságok és városok „első tisztviselőinek", Budapesten értelemszerűen a polgármesternek a feladatkörébe." Nemcsak a törvények nem számoltak a fővárosi igazgatás méreteiből adódó sajátos viszonyokkal, de magának a fővárosnak a szer57 így egyebek között a közegészségügyi, az állategészségügyi, a vízjogi, a sajtó-, az anyakönyvezésről szóló, stb. törvények; tételes felsorolása MT. 1886. évi törvénycikkek 400. (1886:XXI. te. I. sz. jegyzet) 37
