Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 2. Képviselet és bürokrácia

részvényeseire, igazgatósági tagjaira azonban ez nem vonatkozott. Sőt, az sem volt tiltott, hogy a szép számú ügyvéd bizottsági tag ügyfeleit a fővárossal szemben is képviselje. A törvény csupán azt a megkötést tartalmazta, hogy senki nem vehet részt olyan tanácskozásban és szavazásban, amelyben közvetlenül érdekelve van (62. §.). így történhetett meg, hogy a testületet úgyszólván teljesen nyíltan uralták a monopolisztikus közszolgáltatásokat ellátó vállalatok, illetve a mögöttük álló és egyben a fővárosnak hiteleket nyújtó nagybankok. Amikor 1895 júliusában a lóvasút villamosításáról szóló, általánosan elterjedt vélemény szerint egyoldalúan a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság számára előnyös szerződést tárgyalták, Kasics Péter a vita megkezdésekor követelte a fent említett szabály érvényesítését. Mire Ráth főpolgármester bejelentette: ,,Én a részvényeseket illetőleg, nem ismervén azokat, akik érdekelve vannak, elnöki kötelességemnek csak úgy felelhetek meg, ha felszólítom azokat, kik tudják, hogy érdekelve vannak, hogy a tanácskozásban részvételtől és a szavazástól tartózkodjanak." A tárgyalás befejeztével, a végszavazás előtt, Polónyi és Kasics mint a Közúti-ellenes tábor vezérei magának Ráthnak az elnöklési jogát vonták kétségbe, azon a címen, hogy igazgatósági tagja az ügyletet hitellel finanszírozó Kereskedelmi Banknak. A főpolgármester természetesen nem fogadta el az észrevételt."" A törvényhatósági életet átszövő korrupció és összefonódások rendszere a kívülállók számára egyetlen alkalommal, éppen Polónyi személye kapcsán nyert némi megvilágítást. A koalíciós kormány időszakának egyik nevezetes politikai botránya volt Polónyi ragalmazási pere képviselőtársa, Lengyel Zoltán ellen. Az ügyet, amely mellesleg kibuktatta Polónyit az igazságügyminiszteri székből, 1907 elején Halmos János volt polgármesternek a közgyűlési terem pipázójában, izgatott politikai vita hevében elejtett megjegyzése robbantotta ki: Polónyi bizottsági tagságát vagyon szerzésére használta fel.

54 A súlyosan beteg Halmos ugyan visszavonta kijelentését, majd hamarosan belehalt a miatta kiállott izgalmakba, Lengyel azonban átvette és konkretizálta Halmos vádjait. A ragalmazási per 1908 április-májusában megtartott főtárgyalásán, amelyen Lengyel védelmét Vázsonyi látta el, az esküdtszék, politikai hisztéria légkörében hozott dodonai ítélettel, becsületsértésben elmarasztalta Lengyelt, rágalmazás vétségét viszont nem állapította meg. Azaz hallgatólagosan bizonyítottnak fogadta el, 53 FK. 1895. július 5. 54 Pesti Hírlap 1907. január 10. 34