Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

IV. Környezetalakítás és szolgáltatások - 4. Szociálpolitika és kultúra

A századforduló után mind tudatosabb és sokirányúbb törekvés tapasztalható speciálisan a fővárosi kispolgári és szakmunkás rétegek igényeihez szabott gyakorlatias képzési formák meghonosítására. Évről évre nyitottak újabb és újabb típusú — az elemi iskolára épülő — kiegészítő és továbbképző iskolákat. A községi gazdasági, ipari és háztartási ismétlő iskolák az 1899/1900. tanévben mindössze 6 osztályt öleltek fel, az 1911/1912. tanévben az osztályok száma már 154, amelyekbe több mint 4000 tanuló iratkozott be. " A polgári iskola differenciálódása már az 1890-es években megkezdődött. 1894-ben önállósították az első középkereskedelmi iskolákat, az óbudai polgári leányiskola keretében pedig megszervezték az első női ipariskolát. A várbeli polgári leányiskolából kialakult az első felsőbb leányiskola. ' A főváros oktatáspolitikája kiemelt figyelmet szentelt a rajz, a zene és a testnevelés tanításának, a pedagógusok ilyen irányú képzésének. Hatalmas munkával 1904-re az elemi iskolai oktatás új, a nagyvárosban élő gyermek világához, környezeti feltételeihez alkalmazkodó teljes tantervét is kidolgozták. Ennek bevezetésére azonban, a kötelező érvényű állami tanterv helyett, nem kapott lehetőséget a főváros. Bárczynak polgármesterré választása után is szívügye maradt az oktatás fejlesztése. Az 1907. évi költségvetési beszédében fejtette ki: ,,A budgettárgyalásokon eddig is azt tapasztaltam, hogy bizonyos ellenszenvvel tárgyaltatnak az iskolai kiadások, természetesen azért, mert azok nagy részét lefoglalták a mi budgetünk bevételeinek ... Azonban akkor, a mikor az egész ország az előtt áll, hogy az általános választói jog megvalósul és az egész nép bevonul az ún. alkotmánysánczok közé, tehát ide is be fog vonulni, akkor elsőrangú feladata az egész országnak és első sorban a fővárosnak, (Elénk helyeslés) hogy igyekezzék azokkal a kulturális eszközökkel, azokkal a kulturális fegyverekkel ellátni polgárait, a melyekkel képesek lesznek ezeket a fontos közösségi czélokat helyesen elbírálni és olyan országos és községi politikát inaugurálni, a mely csakugyan az ország és a főváros javára fog szolgálni... nekünk törődnünk kell azzal, hogy az a gyermek, a ki az iskolából kikerül, azontúl is művelhesse magát, a kultúra eszközeit rendelkezésére kell bo475 Erdei, 1991. 50. 476 Havas, 1913. 9-10. 477 A Bárczy vezette közoktatási ügyosztály munkásságáról, törekvéseiről részletesen ld. Erdei, 1991. 22-30. 249