Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

IV. Környezetalakítás és szolgáltatások - 4. Szociálpolitika és kultúra

csájtani az egész népnek. (Élénk helyeslés) Ezek azonban anyagi áldozatok nélkül nem képzelhetők." Már szóltunk arról, hogy Bárczy a bérházakban elhelyezett iskolák problémáját kihasználva elérte, hogy a közgyűlés a lakásügy által 1909-től élvezett „különleges elbánást" az iskolákra is kiterjessze. Az iskolaépítési program a lakásépítéssel párhuzamosan, három ciklusban valósult meg. Ennek során 36 önálló iskolaépület, 15 barakkiskola és 4 toldaléképület készült el, azaz összesen 55 iskola, amihez 24 óvoda is kapcsolódott. A tantermek száma 967, azaz jóval több az eredetileg tervezettnél. Az elemi népiskolák átlagos osztálylétszáma az 1911/1912. tanévre 35,8-ra csökkent, és már csak 29 tanintézet működött bérházakban. ' Az új iskolák többségét a gyors ütemben beépülő külterületeken — Angyalföldön, Ferencvárosban, Óbudán, Lágymányoson — helyezték el. A mennyiségi teljesítés nem szorította háttérbe azt az igényt, hogy ezek az intézmények — a Népszállóhoz hasonlóan — már megjelenésükkel, kivitelükkel is „reklámpalotái" legyenek a kultúrának, élvezetes, esztétikus környezetet nyújtsanak a többségében igencsak sivár viszonyok között élő tanulóknak. Bárczy emiatt is igen sok támadást volt kénytelen lenyelni a konzervatív körök részéről. A vele szemben ellenzéki Fővárosi Hírlap szerint az „iskolaügyi mánia már egymagában kvalifikálná a főváros vezetőit a pénzügyi gondnokság alá helyezésre". „Hihetetlen bőkezűséggel varázsolják elő a földből a szebbnél szebb, díszesebbnél díszesebb iskolapalotákat. Künn, a messze kültelken drága frizes freskó-festéses, majolika és eozin homlokzatú kastélyok a szegény mezítlábas, felruházandó, éhes gyermekek számára! ..." A főváros, mint láttuk, már a századfordulón szakított az oktatásirányítás pusztán adminisztratív kezelésével, és az oktatás tartalmát, szellemiségét is mind határozottabban igyekezett befolyásolni. Ennek megnyilvánulásaként fogadta el a közgyűlés 1911 májusában egy fővárosi tanítóképző felállításának tervét. Ez végül azon bukott meg, hogy a fővárosnak nem állt módjában megszerezni az intézmény tanárai feletti fegyelmi jogkört, e nélkül pedig a közgyűlés vezető személyiségei nem láttak biztosítékot a tanszemélyzet egy része körében sok helyütt érzékelhető 478 FK. 1907. március 5. 525-526. 479 Illyefalvi, 1933. 73-74. 480 Az iskolaépítési programról részletesen ld. Kabdebo, 1913.; Erdei, 1991. 52-61.; Uő., 1995. 104-113. 481 Fővárosi Hírlap 1912. szeptember 25. 250