Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 1. A főváros autonómiája

jában hozott határozat, azzal a különbséggel, hogy ezt a minisztérium elvben jóváhagyta, de előírta a kidolgozandó üzletszabályzat felterjesztését is, amire 1909 júniusában került sor. Erről azonban több év után sem nyilatkozott érdemben a minisztérium, így a községi takarékpénztár működésének megkezdésére nem kerülhetett sor. Hasonló példákat még hosszan lehetne szaporítani. A miniszteri jóváhagyásra önmagukban nem szoruló önkormányzati határozatok sorsa is végső soron a kormány kezében volt, mivel a törvény lehetővé tette „magánfeleknek", hogy a törvényhatóságnak az „önkormányzat körében hozott" sérelmes határozati ellen a minisztériumhoz fellebbezzenek (5. §.), másrészt a vagyonkezelést érintő közgyűlési határozatokat bármely községi adófizető megfellebbezhette (100. §.). A törvény nem tisztázta egyértelműen, ki értendő „magánfél" alatt, és erre alapítva olyan gyakorlat alakult ki, amelynek értelmében a törvényhatósági bizottság tagjai bármely nekik nem tetsző határozattal szemben fellebbezéssel élhettek. A fellebbezések elbírálása — akárcsak a jóváhagyási jog gyakorlása — korántsem csak törvényességi felülvizsgálatot jelentett, hanem az ügyek legapróbb részleteire is kiterjedő érdemi állásfoglalást. Azon kivételes esetek egyike, amikor a főváros egyáltalán megkísérelte vitatni egy konkrét ügy kapcsán a fellebbezési és a kormányt megillető rendelkezési jog terjedelmét, a nyilvános vizeldék bevezetésének vitája volt. A közgyűlés 1895-ben úgy döntött, hogy a millennium alkalmából e város fényét emelni hivatott létesítményeket, a vállalkozói ajánlatok mellőzésével, városi kezelésben állítsák fel. A határozatot azonban az ajánlattevő Beetz Vilmost támogató bizottsági tagok egy csoportja megfellebbezte, aminek a belügyminiszter helyt is adott. Sőt, amikor a közgyűlés az eredeti határozatot fenntartotta, utasította a fővárost, hogy a vállalkozóval a szerződést az addig letárgyalt feltételek alapján kösse meg, és ezt kötelezően végrehajtandó kormányrendeletnek minősítette. A főváros azon álláspontjával szemben, miszerint ezzel túllépte vagyonfelügyeleti hatáskörét, elvi érvénnyel szögezte le, hogy fellebbezés esetén a „felsőbb fokú hatóság jogosultsága az alsóbb fokú hatóság határozatai rendelkezésének megváltoztatására és saját rendelkezéseivel való helyettesítésére is kiterjed."

36 A közgyűlés a képviselőházhoz intézett felirattal próbált orvoslást keresni, kifejtve, hogy véleménye szerint a miniszter a főváros helyett „positive rendelkezni" semmikép35 BFL Közgy. jkv. 1221/1909. 36 FK. 1895. szeptember 20. 24